Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - A kötelező védelem és a szigorított dologház

Dí ZÖLDY MIKLÓS. 4. végül mikor szigorított dologházbautalást kimondandó jogerős ítélet és más jogerős ítéletnek a Bp. 518. § 3. bekezdése szerint való összbüntetésbe foglalásának, illetve a Btkv. élt. 36. § szerint és a 18. sz. döntvény értelmében való egybefoglalásának (comulatio) szüksége merül fel, nem kell-e föltéllenül a bíróságnak védő kirendeléséről, illetve alkalmazásáról gondoskodnia } És erre a kérdésre csak igenlőleg felelhetünk. Ugyanis az eddigi jogszabályok szerint, a törvényszék egyesbírói eljárásban (mindig csak törvényszéki eljárással foglalkozom, mert szigorított dologházbüntetés csupán bűntett esetében szabható ki) a Bp. 56. § 1. pontjára nem kellett figyelmet fordítani. Miután azonban — miként arra a budapesti kir. ítélőtábla gyakorlatával szemben külön ítélkezésemben kitértem — a II. Bn. 31. §-ában elfoglalt törvényes álláspont félreérthetetlenül a törvényszéki egyesbíró által is kiszabható szigorított dologházbüntetés lehetősége mellett tört pálcát — mérlegre kell tennünk e felvetett kérdés elbírálásánál: mit jelent a szigorított dologházbüntetés a maga szankciójában? A II. Bn. miniszteri indokolása ezt oly eszköznek tekinti, mely a megrögzött bűntettesek ártalmatlanná tételét és velük szemben a társadalom megvédését célozza. Azáltal pedig, hogy magában a bírói ítéletben a szigorított dologházi őrizet legrövidebb tartama határozandó meg csupán, annak fölfelé való terjedelme pedig nem korlátozható (II. Bn. 39. §) az eddigi elméleti, valamint gyakorlati álláspontnak megfelelően, azt hiszem, vitán felül áll, hogy a szabadságjogok korlátozása szempontjából a szigorítojt dologházbautalás súlyosabb büntetésnek tekintendő a meghatározott tartamú fegyházbüntetésnél; a súlyosság 'szempontjából azzal csak az életfogytig tartó fegyházbüntntés konkurrálhat. Maga a Bp. 56. § 1. pontjára vonatkozó miniszteri indokolás a kötelező védelem szempontjából felállított ötévi büntetési időhatárt praecariusnak nevezi; s ennek a caesurának felállítását a nélkülözhetetlenségével magyarázza. Már most, ha meggondoljuk, hogy az ötévi időhatárban megállapított büntetési tétel, még az 1921. évi 29. tc. 2. §-a szerint törvényszéki egyesbírói hatáskörbe tartozó bűncselekményeknél is illuzóriussá válik, midőn a bíróságnak módja vanr törvényadta jogánál fogva, szigorított dologházbautalást tartalmazó ítéletet hozni, mely büntetésnek felső határa az ítélkező bíró előtt is ismeretlen; alsó határának megállapítása pedig a háromévi limessel korlátozottan szabad mérlegelésére van bízva,