Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - A magánjogi törvénykönyv jelzálogi fejezete és a jelzálogjogról szóló törvény

5°4 D? NIZSALOVSZKY ENDRE. dologi jog keletkeztetésére irányul, akkor is tisztán kielemezhető, ha az ügylet külső megjelenési alakjában nem jut világosan kifejezésre. Ámde az Mt. számol is a megegyezés kifejezésének elmaradásával és nem kívánja az ügyleti forgalmat a maga elvi megállapításának túlhajtott keresztülvitele érdekében megnehezíteni és ezért a 919. §-ban kimondja, hogy «a jogváltozáshoz megkívánt megegyezés külön kimutatására nincs szükség» a telekkönyvi bekebelezés elrendeléséhez. Ha a Jt. a Mt. 733. §-ának rendelkezését fogadta volna el, szükségképpen fel kellett volna vennie az említett felmentést is és még ekkor is megmaradt volna a többi dologi jogok alapítására vonatkozó — a dologi megegyezést külön nem kívánó -— fennálló jogszabályok és a Jt. közt egy diszharmóniát eredményező konstrukcióbeli eltérés. A dologi megegyezés megkívánásában mutatkozó eltérés tehát valójában nem egyéb a Mt.-ben, mint egy valamennyi dologi jog tekintetében elfogadott elv alkalmazása a jelzálogjogra a nélkül, hogy ez a jelzálogjog alapítása céljából keletkező jognyilatkozatok tartalmát megváltoztatná. A tulajdonos beleegyező nyilatkozatának írásbelisége viszont a Jt. szempontjából is szükséges azért, mert a jelzálogjog bekebelezésének csak a bekebelezésre alkalmas okirat alapján van helye és így az okirat kiállítása előtt a mai jog szerint sem tesz eleget a tulajdonos a jelzálogjog alapításához szükséges feltételeknek. Egy valóságos különbség mégis van. Nevezetesen abban, hogy míg a Jt. és a mai jogszabályok értelmében jelzálogjog alapítására szóval is érvényesen lehet kötelezettséget vállalni s az ily kötelezettségvállalás alapján a jelzálogjog bejegyzését perrel is ki lehet kényszeríteni, addig a Mt. értelmében már az ilyen kötelezettségvállaláshoz is okirat szükséges. Az Mt.-nek ez a rendelkezése éppen olyan átfogó jelentőségű, mint a dologi megegyezés megkívánása. Ilyen természetű rendelkezés az ingatlanok elidegenítése tekintetében már a 4420/1918. M. E. sz. r. 1. §-ának 2. bekezdésében is van és ezért ugyanannak a jelzálogjog tekintetében megkívánása nem okozott volna olyan diszharmóniát, mint a dologi megegyezés megkívánása, mégis a jelzálogjog alapítása tekintetében hasonló megszorítás csak a többi dologi jogok szabályaival összhangban, vagyis csak a kódex keretében lehet indokolt. IV. A Mt. 739. §-a a jelzálogjog megszűnését csak arra az esetre mondja ki, ha a hitelező jelzálogjogának gyakorlása útján kielégítést kap. A Jt. 12. §-a ezzel szemben az ingatlan