Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - A magánjogi törvénykönyv jelzálogi fejezete és a jelzálogjogról szóló törvény

A MAGÁNJOGI TÖRVÉNYKÖNYV JELZÁLOG! FEJEZETE. $OI jes értelmét csak a Mt. 915. §-ával kapja meg, amely a jószágtestet jelöli meg telekként, eltérve ezzel a tkvi rtt. 155. §-ától, amely a jószágtestet sem ingatlannak, sem teleknek nem nevezi. A Mt.-ben tehát oly mély gyökere van a «telek» kifeje­zésnek, hogy azt más kifejezéssel helyettesíteni nagy nehézségbe 'ütközött volna.. De éppen a jelzálogjog szempontjából a telek kifejezés mellett még egy elvi elgondolás is szól. A jelzálogjog mind a Jt., mind a Mt. szerint a telken felül egyéb dolgokra is kiter­jed: tartozékra, elvált gyümölcsre és alkotórészére, bérre, ha­szonbérre, biztosítási összegre. Mindezek azonban csak esetle­ges, változó tárgyai a jelzálogjognak, amelyekre a jelzálogjogjog csak kiterjed és felszabadulásuk a jelzálogjog alól a jelzálog fennállását nem érinti. Maga a szó szoros értelmében vett telek az, ami a jelzálogjognak feltétlen tárgya, ami nélkül jelzálog­ról beszélnünk sem lehet, ez az abszolút jelzálog. Elvileg is helyesebb tehát a Mt. szóhasználata, amidőn ezt a gondolatot is kifejezésre juttatja. Fontosabbnak látszik az a másik eltérés, hogy míg a Jt. i. §-a tkvi. rtt. 65. §-ának a számszerűleg meghatározott som­mát megkívánó rendelkezését elejtve, általánosságban a jelzálo­gos hitelező követelésének biztosítására lekötött ingatlanból való kielégítés kereséséről szól, a Mt. 728. §-a a tkvi. rtt.-ra emlékeztetve, ismét kiemeli, hogy a hitelező meghatározott pénzösszeg erejéig kereshet az ingatlanból kielégítést. Ez az eltérés nem jelenti azt, mintha a kodifikátor már a Jt. életbelépése előtt vissza akarna térni a tkvi. rtt. álláspont­jához. Ellenkezőleg, ez az eltérés sem egyéb egyszerű szövegezés­beli tökéletesítésnél. Ennek kimutatása végett egy másik kérdést kell érin­tenem. A mai joggal szemben mind a Mt.-nek, mind a Jt.-nek fontos eltérése, hogy nem engedi meg jelzálgjog alapítását he­lyettesíthető ingóságnak vagy aranynak természetben szolgál­tatására. Az ilyen jelzálogjog alapítását megengedő 1923 : évi XXXVIII. tc.-t a Jt. 116. §-a kifejezetten hatályon kívül is helyezte. Az 1923 : XXXVIII. tc. 1. §-ának 2. bekezdése, amely az említett jelzálogjogi típust megengedte, jogrendszerünk keretébe nem illett és még ha a következtetés végrehajtása meg is kí­séreltetett volna, az nem történhetett volna meg megnyugtató eredménnyel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom