Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - A magánjogi törvénykönyv jelzálogi fejezete és a jelzálogjogról szóló törvény

502 D? NIZSALOVSZKY ENDRE. A jelzálogjog gyakorlása ugyanis rendszerint akként megy végbe, hogy az ingatlant végrehajtási árverésen eladják és a befolyt vételárat a jelzálogos hitelezők közt felosztják. Ebben a stádiumban a jelzálogos hitelezőnek a befolyt vételárra támad joga, tehát csakis abból, vagyis készpénzben kaphat kielégítést. Ha ezzel szemben az 1923 : XXXVIII. tc. alapján jogot adnának neki arra,, hogy a kielégítését természetben követelje, ez annyit jelentene, hogy a bíróságot kellene köteleznünk az ilyen jelzálogjogot megelőző tételek kielégítése után fennmaradó öszszegből a helyettesíthető ingóság megfelelő mennyiségének beszerzésére. Hogy mi lenne a romlásnak kitett terményekkel, a későbbi hitelezőknek az esetleg túlmagasnak tartott beszerzési ár elleni panaszaival, az ily módon kielégített hitelező minőségi kifogásaival stb., mind olyan kérdések, amelyek kielégítő megoldása egy különleges jogszabálykomplexum megalkotását tenné szükségessé és az eredmény mégis csak annak a beigazolására adna alkalmat, hogy a bíróság, ha többé-kevésbbé alkalmas szerv is végrehajtási eladások foganatosítására, teljesen alkalmatlan ((végrehajtási bevásárlások*) lebonyolítására. Ezt egyébként maga a törvényhozás is régen felismerte, mert a végrehajtási törvény 217. $-ában a kézenfekvő hasonló megoldást tudatosan elmellőzte. Remélhetőleg-sikerülni fog az esetleg már keletkezett ilyen rendkívüli jelzálogjogok káros következményeit a Jt. életbelépésével kapcsolatosan kiküszöbölni, de ettől függetlenül is ezek a Jt. életbelépése után már csak a pénzromlás kellemetlen időszakának emlékei közé fognak tartozhatni. Nem szűnnek meg természetesen az 1923 : XXXVIII. tc. 1. §-ának 1. bekezdésében elismert ú. ri. értékálló jelzálogjogok, amennyiben a terményegyenérték, külföldi valuta, számolási érték vagy aranyérték erejéig a Jt. és a Mt. is megengedik a jelzálogjog bejegyzését. Egyértelműen megkívánják azonban, hogy az így meghatározott követelések bármikor át legyenek számíthatók a törvényes fizetési eszközül szolgáló pénzértékre, amelyben az ingatlan árverési vételára befolyik. Ezt fejezi ki a Jt. 7. §-ának 1. és 3. bekezdése, amely rendelkezéseket a Mt. bizonyos szövegezésbeli tökéletesítéssel a 729. és a 734. §-ok között osztott meg. A Jt. és a Mt. egyező alaptétele tehát — szemben a tkvi. rttás 65. §-ának uralkodó magyarázatával, de a 23. sz. jogegységi határozattal megoldott kérdésben a fennálló joggal egyezően — az, hogy a követelés a telekkönyvi bejegyzésben nemcsak határozott pénzösszeg megjelölésével, hanem egyéb módon is meghatározható, de a ki-