Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 10. szám - A védelem mint művészet
A VÉDELEM MINT MŰVÉSZET. 497 nélkülözhetnek ellenőrző és lelkiismeretet serkentő erejét. Minél nagyobb és értelmesebb a hallgatóság, annál erőteljesebb az ellenőrzés és a lelkiismeretnek serkentése. Ebben az értelemben a néma hallgatóság is tényezője az ítélkezésnek. Az a hatás, amelyet a tárgyalásnak menete a hallgatóságra tesz, ennek minden némasága és fegyelmezettsége mellett is visszatükröződik arcán, tekintetén, testtartásán, hangulatot, meggyődést, ítéletet teremt benne, melyet lehetetlen az ítélkező bírónak észre nem vennie, a maga bírói tépelődéseibe és töprengéseibe bele nem vonnia. Nem a hiúság vezeti tehát a védőt, ha nagy és értelmesebb hallgatóság előtt színesebben, lendületesebben beszél, mint gyérebb nyilvánosság előtt, de az érzés, hogy a hallgatóságnak megnyerése segíti őt a judiciumnak meghódításában is. A Bűnügyi Védők Egyesületében a szónak annyi hivatásos mestere előtt nem kell részletesen beszélnem a védelem művészetének lényeges, de nem nélkülözhetlen, nem fogalmi kellékéről: a? ékess^ólásról. Hiszen a lelkiismeretes védő az ő művészetét legszívesebben abban éli ki, hogy már az előkészítő eljárásban érjen sikert, ékesszólására tehát sor ne is kerüljön. De bár a pladoyerben a súly azon fekszik, *mit mondjunk», nem szabad elhanyagolnunk a «hogyan mondjukot.v Védőbeszédünk e két tényezőjének jelentőségére szabadjon két /7űra//í/s-idézettel rávilágítanom. Mit mondjunk ? Horatius szerint: «Docendi (scribendi) recte sapere est et princípium et fons.» Meggyőzni csak értelmes, okos szóval lehet. Hogyan mondjuk? Horatius szerint: «In vitium ducit culpae fuga si caret arte.* Hibás lesz a hibátlan is, ha művészet híján vagyon. Tehát az értelmes, okos szót szépen mondjuk el. Ez pedig az egyéni képességen múlik, alkalmazásának mikéntjét pedig az egyénnek pillanatnyi intuíciója, művészi megérzése szabja meg. Ezek azok a pillanatok, amelyekben az ész tévedhet, az érzés nem téved és tudatalatti erők irányítják a tudatos cselekvést. A forensis ékesszólásnak nagyjában két válfaja van. Egyik elárasztja, elsöpri az ellenfelet. A másik átfonja, hurkolja, ragadja, ezer marással kivégzi. Az első típus a gyakoribb. Iskolapéldája a szónak grammatikai értelemben is Kölcseynek ismert védőbeszéde. Békeidőben a nagyváradi barrau egész sor országos hírű szónokot, valóságos szónokiskolát termelt ki, amely a Ciceróról és Quin28*