Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - A védelem mint művészet

A VÉDELEM MINT MŰVÉSZET. küzdelemnek még felsőbb hatalmak ellen is győzedelmeskednie kell. A védelem előterjesztésének külső formája a dialektika : a beszéd útján való meggyőzésnek mestersége; a filozófia történetében igen változó erkölcsi értékű fogalom. Sokak szerint, még Kant szerint is körülbelül egyet jelent a szofisztikával; a látszatnak logikája, szofisztikái mesterség, mellyel tudatlanságunknak, sőt szándékos ámításunknak az igazság lászatát adjuk. Plató és az ő nyomán Hegel szerint a legfelsőbb spekulatív gondolkodásnak módszere, amely a fogalmakban levő ellentéteket elemeire bontja, hogy végül az igazságnak magasabb egységébe egyesítse. A perben van fórum, amely eldönti, vájjon dialektikánk •csak látszatigazságot akart rátukmálni vagy tényleg az igazságot fejtette ki; ez a fórum a bíró. A mi dialektikánknak tehát hogy célt érjen, azon az úton kell haladnia, amely a bírói meggyőződés megérlelődésének, az ítélet kifejlődésének útja. Mivel pedig minden ítélet syllogizmus, amelyben a tényállás a propositio minor, az alkalmazandó jogszabály a propositio major s a jogszabálynak a tényállásra alkalmazásból folyik a szentencia: ezzel a mi dialektikánknak menetrendje is pontosan elő van írva. El kell fogadtatnunk a bíróval: hogy az a tényállás való, melyet a pernek adatai alapján mi konstruálunk meg; az a jogszabály alkalmazandó, melyet mi tartunk helyénvalónak; a jogalkalmazásnak arra az eredményre kell vezetnie, melyet mi várunk. És most helyezzük át magunkat az ítélőbírónak székébe, lelkébe. Éppen az a bíró, aki nem kényelmesen, de lelkiismeretesen akarja ítéletét meghozni, tehát a bíró, kell hogy bizalommal vegyes bizalmatlansággal fogadja a perfeleknek érveléseit, a védőéit a már említett okokból egy fokkal nagyobb bizalmatlansággal, mint az ügyészéit. Bizalommal azért, mert érveléseink elemeire bontják a tény- és jogkérdéseket s ezzel segítik őt az igazság megtalálásában. Bizalmatlansággal azért, mert tart a megtévesztetéstől. Könnyű az eset, amikor a tényállás bizonyos, a jogszabály kétségtelen. De az eseteknek sokaságában és éppen a súlyos esetekben a tényálls homályos és a jogszabály nem vitátlan s a bírónak ily körülmények közt kell tényállást megállapítania és jogot alkalmaznia. Ezekben az esetekben bele kell törődnünk, mert nem segíthetünk magunkon, hogy a végső •elintézésben a tényállás nem az, ami megtörtént, hanem az.