Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - A védelem mint művészet

A VÉDELEM MINT MŰVÉSZET. 489 szenvedély által üldözöttnek, a hatósági egyoldalúság által el­gáncsoltnak védelmére szólítja. Amikor mint a szabadságnak, jognak és becsületnek bajvívói szállunk sorompóba és minden képességünket és készségünket a végsőkig fokozza az a fel­ismerés, hogy szabadság, jog és becsület nélkül az élet méltó­ság és még- a halál is reménység nélkül volna. Amikor érezzük,, hogy egész multunk, jellemünknek fejlődése, tudásunk meg­szerzése, a lelki tisztaság, amelyre törekedtünk és még a külső­tekintély és tisztesség is, amelyhez eljutottunk, mind-mind csak egy nagy egyetemes előkészülés volt arra, hogy a kötelesség­teljesítésnek komoly órájában, mint a társadalomnak élő lelki­ismerete, tisztán és önfeláldozóan szálljunk szembe az emberi: jogok védelmében a hatalommal. Amikor halljuk a lelkiismeret­nek dobpergését és megyünk előre a kötelességnek útján. íme, megragadtuk a védőművészetnek lényegét. Nem elég a tudás, az értelem, a formatökély, aminthogy mindez á mű­vészetnek más ágaiban, sem a képzőművészetben, sem a költé­szetben, sem a színművészetben nem elegendő, mert mindeze­ket a képességeket egy fennkölt léleknek kell áthatnia és moz­gatnia, hogy művészit teremtsenek. Az erkölcsi törvények a művészetnek is törvényei. Minden művészetben a technikai kész­ség csak a szellem magasabb elgondolásait van hivatva meg­valósítani. A mi művészi jeladatunk a büntető igazságszolgáltatásban az, hogy mint a társadalomnak élő lelkiismerete hassunk a tör­vényi jogot alkalmazó bíróra. Ha nem ez a felismerés vezet, úgy tudásunkkal és értelmünkkel, mint jogi mesteremberek, igen tiszteletreméltó segédmunkásai lehetünk az ítélkezésnek, de nem találtuk meg a mi hivatásunknak legmagasabb rendel­tetését. Önök tudják, ki az advocatus diaboli, a diabolus rotae: az ügyvéd, akinek kötelessége, hogy tagadással és ellenvetés­sel és okvetetlenkedéssel gátolja a kanonizációs pörben, hogy felületes és könnyelmű eljárás útján valakit szentté avassanak. A mi feladatunk a bűnpörben pedig az, hogy tagadással és ellenvetéssel és ha kell, okvetetlenkedéssel akadályozzuk meg azt, hogy valakit alaptalanul bűnösnek kimondjanak vagy túl­zott büntetéssel sújtsanak. Kételyeket kell ébresztenünk a bíró­ban a vád tényalapjának valósága, jogi szerkezetének helyes­sége felől. A summum jur summa injuria eseteiben meg kell ingatnunk a vádnak erkölcsi alapját. A meggyőződésnek min­den, fegyverét kell felsorakoztatnunk, az értelmieket s az érzel­mieket, szellemieket és erkölcsieket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom