Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - A védelem mint művészet

488 DS BARACS MARCÉL. hőse az élettragédiának az a szegény ördög sem, akit a va­gyoni kísértés megejt. Ezeknél is teljesítjük védői kötelessé­günket egész tudással, hibátlan lelkiismerettel, emberi megértés­sel, de nincs okunk, nincs erkölcsi hivatottságunk arra, hogy belekapjunk az igazságszolgáltatásnak kerekébe és megállítsuk azt, mielőtt a ráfeszítettnek csontjait összetörné. A sablonos esetekben is másként végzi kötelességét a kontár, a mester s a müvés^. A kontár sohasem fog többet látni az eset morfológiájá­nál. A mester nem éri be a külsőleg jelentkező képpel, hanem kutatja azokat a személyi és tárgyi tényezőket, amelynek össz­hatása, a bűncselekményt megteremtette. A védőművész ezzel sem elégszik meg. A védőművésznek intuíciója a vádlott egyéniségén át látja és ragadja meg az ügyet és még a bűnösség kétségtelenségé­nek esetében is keresi azt a sokszor igen nagy, sokszor csak szemernyi emberi igazságot, mely a bűnöst mozgatta, amikor a társadalommal s annak törvényeivel szembe helyezkedett és védői feladatának lényegét abban találja, hogy ennek az emberi igazságnak szerezzen érvényt a törvényi igazság határai között. Volt egy boldogemlékű Kartársunk, aki nagy védőművész volt, de egész művészetét ilyen apró, sablonos bűnügyekben élte ki. Az öregek még emlékeznek Mózes Lászlóra, aki ter­metre kicsi, lélekre nagy volt s akire ráillett a francia szólás­mondás : «son génre est petit, mais ü est grand dans son génre. Valósággal lelkibúvára volt az apró bűnözőknek s ezeknek cse­nevész emberi igazságát találékonysággal, humorral, rapszodikus, de megkapó ékesszólással és a maga puritán egyéniségének lobogó lelkesedésével védte meg. Szuggesztív erővel tudott hatni a bíróra, aki érezte, hogy a védőben egy puritán ember­nek becsületes meggyőződése nyilatkozik meg. A$ argumentum ab homine, ennek a% embernek érvelése hatott sokszor, amikor erre az argumentum ad rem egymagában talán nem lett volna képes. Az abszolút becsületesség akkor még nagyobb tekin­télyt adott, mint a közéleti hangos sikerek. Hinni akarjuk, hogy ma is így van. «Pálma sub pondere ereseit.* A mi művészetünk pálmája is akkor tör sudárba és bontakozik ki legdúsabb hajtásaiban, amikor a legsúlyosabb feladatok nehezednek reá. Amikor ártat­lant védünk, vagy amikor a vádlott cselekményének erkölcsi élő igazságáért kell küzdenünk a törvényszakasznak holt betű­igazsága ellen. Amikor hogy önmagamat idézzem — az ügyvédet kötelessége az erőszak által elnyomottnak, a tömeg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom