Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - A védelem mint művészet

486 Dr BARACS MARCÉL. nem tartotta be, de 32 éven át az ingatlant tényleg birtokolta, úgy az ingatlannak tulajdonosává válik. Bizonyára nem akadálya ennek a birtokpolitikai törvény azon rendelkezése sem; hogy a tényleg létrejött átruházásnak a telekkönyvi hatóságnál való be nem jelentése s a birtokpolitikai törvények rendelkezéseinek megszegése büntetendő cselekmény. De látunk ma már eseteket, ahol hosszabb, idestova tíz évi birtoklással kapcsolatos az oly ingatlanszerzés, melynek tekintetében a felek birtokpolitikai hatóság hozzájárulását előmutatni nem tudják. Azt hiszem, hogy ez nem maradhat így. Meg kell adni az alkalmat arra, hogyha valaki hosszabb ideig, pl. tíz évig birtokolt valamely általa megszerzett ingatlant, akkor annak átírása a tényleges birtoklásból folyólag megengedhető legyen akkor is, ha az előzetes hozzájárulást a birtokpolitikai hatóságtól nem szerezte meg. Ezzel kapcsolatban azután gondoskodni kell arról is, hogy az illetővel szemben a netáni büntetőjogi szankciók ne alkalmaztassanak. Megengedem azt, hogy ezen az úton talán egy-két oly ember is jut ingatlanhoz, aki különben nem juthatott volna hozzá, de sokkal kisebb baj ez, mintha az ingatlanokra vonatkozó jogviszonyok tekintetében a telekkönyv megbízhatósága megszűnik. A múltban sokat, nagyon sokat áldozott a magyar kormány arra, hogy a telekkönyv intézményét megfelelően népszerűsítse. Az eredmény meg is volt. A telekkönyv a magyar jogélet integráns alkatrészévé lett. Kívánatos lenne, hogy e népszerűség eredményét az újabb jogfejlemények ne pusztítsák el. A VÉDELEM MINT MŰVÉSZET. Irta: Dr. BAKÁCS MARCEL A barraunak nemes hagyományai közé tartozik a rentrée : visszatérés juristitium után a munkához. Ünnepi ülésre ül össze a Kar s rendszerint a bátounier tart előadást a hivatásnak valamely problémájáról. Régente tilos volt szólni anyagi kérdésekről. Egy Don Caesar de Bazan lelki büszkeségével takarták az anyagi gondokat s a kenyérkereset viszontagságait otthon hagyták, amikor egybegyűltek, hogy a hivatásnak oltárán áldozzanak. Ezeket a rentréekat ma is a régi szellemben tartják; azokon — nem szatirikus éllel mondom — ma is ráülnek a hivatásnak magas paripájára, de a lovas mögött kuporog a megélhetésnek sötét gondja. Ismétlem : nem gúnyként mondom, sőt :magasztalásul, mert nehéz gondokban vergődő emberektől kö-