Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - Törvényes és ági öröklés

TÖRVÉNYES ÉS ÁGI ÖRÖKLÉS. 48l sék. Nem akarom a hoJographus végrendelet körüli régi vitát felújítani, de nem hiszem, hogy léteznék végrendelkezési mód, mely jobban megfelelne a kor szellemének. Ami pedig a biztonságot illeti, úgy nincs értelme ezt még ma előtérbe tolni, mikor az örökhagyó egy váltó hátára illesztett névaláírással elidegenítheti egész vagyonát. A törvényes öröklésnek mai, a végtelenségig kitolt határai mellett a szociálpolitika menthetetlen meddőségre van kárhoztatva. A javaslat 1759. §-a azt mondja: «ha nem az örökhagyó ivadéka a törvényes örökös abban, ami a hagyatékban ági vagyon, ági öröklésnek van helye». Vagyis a törvényes öröklési rend ferdeségei számokban ki nem fejthető potenciára emelkednek. Mert most már a vagyon eredetéhez képest is differenciálódik az öröklés. Mikroszkopikus vizsgálatokkal ki kell deríteni, hogy az ivadékok során át nem-e tévedt az örökhagyóhoz valamely közös elődtől származó vagyon és ha ezen világraszóló tény megállapítható, úgy ezt a vagyont természetben vagy annak értékét ki kell adni a déddéddédszülők ivadékainak. Ez mint az igazság elutasíthatatlan követelménye szerepel, mert nem szabad megengedni, hogy az ilyen vagyon a házastárs vagy valamely közeli rokon kezébe kerüljön. Ha nem meredne felénk egy ebben a gondolatkörben gyökeret vert majdnem hetven éves gyakorlat, úgy az egész témát a tréfa játékának kellene átengedni. De ha az ember emlékezetébe hívja, hogy ez a játék számadásokat, értékeléseket, pótlásokat felosztási műveleteket és más káprázatos zsonglőrösködéseket tesz szükségessé, mely a bíróságok munkaerejét elrabolta, úgy eltűnik a ha|lam jókedvre és csak szomorkodni lehet a jog inferioritása felett. Mindenekelőtt le kell számolni ezzel a falsummal, mintha az ági öröklés a magyar jogéletből fakadt intézmény volna. Az ági öröklésnek nincsen múltja, azt az Országbírói Értekezlet a a semmiből teremtette. Amikor szankcionálni kellett az osztrák abszolutizmusnak az ősiség eltörlését dekretáló nyílt parancsát és mikor így el kellett ismerni, hogy az önkényuralom jóvátette a magyar törvényhozás mulasztásait, talán tudat alatti törekvés vitte az ország kiváló jogászait arra, hogy valamit szembeállítsanak az osztrák diktátumnak, ami a hazai jog látszatával bír. Azonban valójában az ági öröklés oly kevéssé áll fejlődési közösségben az ősi vagyonnal, mint akár a zálogos jószág a jelzáloggal. Mi a közös vonás az ősi és az ági vagyon közt? Hogy mind a kettőnél a szerzeményi vagyonból kell kipótolni az elvontat. De ez csak egy accidentalis és nem institutív mozza32*