Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8-9. szám - Az igazságszolgáltatás külsőségei

436 Dí BARANYAY KÁROLY. bad késnie. — E részben azonban elsősorban hibásak a bíróságok vezetői, akik a legtöbbször arról se gondoskodnak, hogy legalább egy pontosan járó bírósági óra legyen, így aztán bő alkalom nyílik a pontatlanság mentegetésére ; a bíróság tagjai, a felek között a pontos idő feletti áldatlan vitatkozgatásokra. A pontos idő kétségen felül megállapíthatása mellett a tárgyalások percnyi pontos megkezdését állandóan és szigorúan ellenőrizni kellene. Igen helytelen az egyes ügyek közötti hosszú szünet, vagy szükséges rövid tanácskozások idejének egyébbel való oknélküli kitolása; — mindez a bíróság terhére — könnyen keltheti a komolytalan munka vagy éppen az időfecsérlés, vádját, ami a bíróság tekintélyének szintén nem kedvező. A mai nehéz megélhetési viszonyok és általános elfoglaltság mellett alig van olyan, akinek hiábavalóan veszteni való ideje lenne. Nagyon sérti a bíróság tekintélyét a felek és képviselőinek egyszerre való beszéde, egymás közötti vitatkozása; vagy megengedett perorvoslatok helyett a bíróval való vitája; szünetekben, vagy tárgyalás befejezése után, benn, a teremben a felek és képviselőinek további vitája, mely sokszor a tanácskozó bíróságot is zavaró, valóságos kiabálássá fajúi . . . Nem volna szabad általában megengedni a hangos, kiabáló beszédet; még az oknélküli szószátyárkodást sem. A nagyhangúskodás, szószátyárkodás intelligens közönség előtt nemcsak annak tekintélyét veszélyezteti, aki ezt tudatlanságból vagy hatáshajszolás okából gyakorolja, hanem még az ezt megengedő hatóságét is. Legfőképpen árt azonban a bíróság tekintélyének a bírói félszegség. Nehézkes, ismétlő beszédmód, az ügyre nem tartozó, nemtudást, ismerethiányt eláruló kérdések feltévése; a fegyelmezetlen, logikátlan, összenemfüggő vagy oknélküli túlterjengős beszéd. A bírónak nem szükséges ugyan feltétlenül szónoknak lennie, preciz, akadálytalan beszéd azonban minden bírótól, ügyésztől, ügyvédtől feltétlenül elvárható. Gondosan kerülendő, sőt megelőzendő volna a bírónak a közönség előtt bármiféle nevetségessé válása s ezzel nemcsak saját, de az egész testület tekintélyének komoly veszélyeztetése. Ezzel együtt éppoly káros a kapkodás, a felek vagy képviselőinek befolyása; elnök helyett a rendfenntartás, rendreutasításoknak és felvilágosításoknak mások által való bitorlása. Nem volna soha megengedhető az integetés, sugdosódás, beszélgetések; feleknek vagy képviselőiknek tárgyalás alatt a bíróság tagjaival folytatott külön vagy sugdosódó beszélgetése; feleknek vagy képviselőiknek a visszavonuló szobába bármi ok-