Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8-9. szám - Az igazságszolgáltatás külsőségei

AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS KÜLSŐSÉGEI. 43 ^ nek is tiszteletlen magatartása . . . Batyuval, zsebrevágott kézzel való megjelenés, a korláthoz dőlingelés, közbekiabálások, stb. napirenden lévők, amik az ünnepélyesebb formák mellett tárgyaló, taláros bíró előtt méltó teremben és egyébként is — egészen a teremőrök egyenruhájáig — a komoly és ünnepélyes milliőben — sokkal kevésbbé fordulnának elő. Arra is különös figyelemmel kellene lenni nálunk, hogy a perlekedők jórésze — különösen bűnügyekben, az alsóbb néposztályokból kerül ki — ezekre az ünnepélyes külszín kétségkívül nagyobb tiszteletet parancsolóan hatna. A talár ellen az se vethető, hogy alkalmatlan viselet, mert hiszen a talár lehet egészen könnyű anyagból való és más hivatásuak is viselnek sokkal nehezebb és kényelmetlenebb egyenruhát és nem is csak működésük közben. Éberen kellene őrködni a tárgyalások csendje és rendje felett. Súlyos hiba, hogy a tárgyaló bírák szemethúnynak a rendsértések és csendzavarások felett . . . Ezeket nemcsak szigorúan megakadályozni kellene, de a tekintélyfenntartás és határozottság azt követelné meg, hogy egyszeri figyelmeztetés után rendbüntetés és a perrendtartásban meghatározott összes egyéb következmények, minden alkudozások és vitatkozások mellőzésével — nyomban foganatba is vétessenek. A bíróság tekintélye azt is feltétlen megkövetelné, hogy az engedetlenkedő, tárgyalásra kötelező és elővezetés terhe melletti megjelenés dacára meg nem jelenő, elmaradását kellő időben alapos okkal ki nem mentő — bárki is legyen az — feltétlen vezettessék elő és vele szemben minden megtorló intézkedés feltétlenül foganatosíttassék is. Ezzel szemben azonban bíróságaink mintha irtóznának az elővezetések elrendelésétől, inkább kísérleteznek többszöri idézésekkel; és még nagyobb baj az, hogy válogatnak az elővezetendők között, azok személyisége szerint . . . Pedig a törvény előtti egyenlőség egyenes megsértése ez és egyáltalán erkölcsi indoka sincsen annak, hogy a nagyobb intelligenciájú egyén mentesüljön itt, — amikor nagyobb intelligenciájánál fogva — a törvény iránti engedelmességet épp neki kellene jobban belátnia . . . Mindezek mellett azonban elsősorban a bíróságnak kellene a tekintélyt fenntartania; minden tettében, kijelentésében, magatartásában és megjelenésében^ is, tekintélyt, fegyelmet parancsolni; pontosságot hirdetni. így igen rossz benyomást kelt a gyakorlatban észlelhető és szinte általánosan szokásba jött pontatlanság . . . Sajnos, nem általános, hogy a bíróság a kitűzött tárgyalást pontosan kezdi meg. — Pedig percet se volna szaI