Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8-9. szám - A német igazságszolgáltatás gyökeres reformja. Schiffer Eugen törvénytervezete

426 DE TELLER MIKSA. Ez az eszme nagyon tetszetősnek látszik, de nem életképes. Az érvek egész sora szól ellene. A legkisebb baja, hogy munkával — alább kifejtendő okokból igen gyakran felesleges munkával — terhelné meg, a különben is agyonterhelt legfelsőbb bíróságot. Feltételezem — ami sem a 25. §-ból, sem annak indokolásából nem tűnik ki — hogy Schiffer csak oly elvi kérdéseket kíván ily módon elintéztetni, melyekben még a legfelsőbb bíróság állást nem foglalt. Felesleges munkát kell tehát végezni a legfelsőbb bíróságnak, midőn vissza kell utasítania a megkeresések egy részét azzal az indokolással, hogy ezek nem vitás elvi kérdések. Ennél fontosabb szempont, hogy mindennapi tapasztalat szerint, egy per komplexumából a legfelsőbb bíróság más tényeket és más elvi kérdéseket tart perdöntőknek, mint az alsófokú bíróságok. Legfontosabb azonban, hogy az elvi kérdés rendszerint annyira össze van nőve a tényállással, hogy azt csak ritkán lehet úgy lefejteni, hogy maga. a jogi kérdésre adott válasz a per sorsát eldönti. Hasonló kísérletekkel szemben helyesen mondotta dr. Friedrich Stein, hallei professzor: Rechtsfragen richtig entscheiden kann man nicht am Phantom, sondern nur, wenn man an dem lebendigen Rechtsfalle sieht, welche Tragweite und welche Bedeutung die Entscheidung hat». Folytathatnám az ellenérvek felsorolását, de már az eddigiek is eléggé mutatják, hogy az eszme nem életképes. Mi lesz Schiffer tervezetének sorsa? Hachenburg a Deutsche Juristen Zeitungban azt indítványozza, hogy a német ügyvédek egyesülete és a bírák egyesülete közös bizottságot küldjön ki a tervezetben felvetett reform eszmék megvitatása végett. Schiffer eszméinek nagy része nem életképes, jórésze nem alkalmas arra, hogy lényegesen megjavítsa vagy meggyorsítsa az igazságszolgáltatást. Legnagyobb érdeme, hogy könyve és tervezete gondolkozásra és talán végre tettekre késztet. Bizonyára maga Schiffer sem fűz vérmes reményeket 48 szakaszához. Hisz könyvében mélabúsan mondja el eddigi tervezeteinek sorsát. Okulásul és befejezésül elmondom egyik legészszerűbb törvénytervezetének történetét. 1912 október 22-én azt indítványozta, hogy ezentúl minden hatóság minden határozatának figyelmeztetést kell tartalmaznia, van-e a határozat ellen jogorvoslatnak helye és azt hol és mikor kell beadni. Az indítványt nem fogadták el, mert, «da die in ihm geforderte Rechtsbelehrung vielfach über die Kraft der zu ihr verpflichteten Behörden hinausgehen würde. Sie finden sich