Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8-9. szám - A házasságonkívüli gyermek jogának fejlődése

4'4 Dl TUGONYI SZŰCS KÁLMÁN. jog nyomán a «törvénytelen*) elnevezés volt a legáltalánosabb és sokáig a tényeknek is a legmegfelelőbb, ámde e megjelölésnek idővel mind kevesebb értelme maradt, mert mindinkább kialakult a «törvénytelenek)) külön törvényes joga. A ((törvénytelen)) kifejezést 1915. évben a magyar képviselőház bizottsága — francia mintára — «természetes» szóval helyettesítette. Minthogy azonban a törvényes gyermek is rendszerint «természetes)) gyermeke apjának, a Magánjogi Törvénykönyvjavaslat ezt a szót sem találta megfelelőnek, hanem e helyett a németből fordított "házasságon kívüli» megjelölést használja. Ez a megjelölés azonban szintén pontatlan, mert hiszen a házasságon kívül született törvényesített gyermeket már nem szabad házasságon kívülinek nevezni, a törvényesnek vélelmezett gyermekek némelyike valósággal házasságon kívüli nemzésből származik ; a törvénytelenített gyermeket a házasságon kívüli gyermek joghelyzete sújtja, holott nem született házasságon kívül. Az elnevezés kérdését talán úgy lehetne megoldani, ha a törvén/ külön csoportnév keresése nélkül mindig pontosan a%t fejelné ki, ami a tényeknek valóban megfelel s a mellett még negatíve sem adna-okot arra, hogy a gyermekek egyes csoportjai diffamáló megjelölés alá kerüljenek. Különösen gondosan ki kellene küszöbölni a törvényből a «törvényes*), «törvényesség)), «törvényesítés» kifejezéseket, mert ezek a contrario mindig arra utalnak, hogy vannak «törvénytelenek)) is. Hiszen a gyermek akár házasságban született, akár egymással házasságban nem élő szülőktől származott, mégis minden esetben törvényes, mert a törvény határozza meg joghelyzetét; a «törvényes házasság» kifejezés pleonazmus, mert a törvény szerint vagy van házasság vagy nincs, de ha van, az mindig törvényes és nem lehet törvénytelen; a szülők utólagos házassága és a királyi kegyelem nem «törvényesítenek)), mert hiszen a gyermek nem volt törvénytelen, hanem a házasság az atyai rokonságot teljesen helyreállítja, a kegyelem pedig teljesebbé teszi az atyai rokonságot. A «származás törvényességének megtámadása» nem szabatos kifejezés, mert senkinek származása sem áll törvényen kívül, hanem legfeljebb a férjnek atyai minősége tehető vitássá. A törvényszöveg tényszerű szabatossága nemcsak nyelvtanilag emelné a törvény értékét, hanem a legjobb útmutatásokat adhatná a helyzet további javítására. A helyzet javításának ugyanis nem a házasság intézménye vagy a jóerkölcs s még kevésbé a barátságos közfelíogás az ellensége, hanem az az elavult jogi konstrukció, amelynek jegét oly nehéz megtörni. 1915. évben a képviselőház . bizottsága utat tört e jégen át, mikor megbélye-