Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8-9. szám - A házasságonkívüli gyermek jogának fejlődése

A HÁZASSÁGONKIVÜLI GYERMEK JOGÁNAK FEJLŐDÉSE. 4I5 A kártalanítási elv ily irányú alkalmazásának gondolata eleinte talán szokatlan lesz, de nem igazságtalan, mert orvosolhatja azt a visszásságot, hogy éppen a legvétkesebb atyák menekülhessenek legkönnyebben a szerencsétlen életre előhívott gyermekeik terheitől. Az ilyen atyák vagyonából kártalanítás címén juthatna a törvénytelen gyermekeknek egy-egy gyermekrésznyi. A kártalanítási elv alkalmazása egy másik szomorú csoport sorsán is javíthatna: azokén, akiknek apja az anya feslett életmódja miatt nem található meg. A jog valóban nem ismerheti el atyákúl mindazokat, akik a feslett életű anyának concubensei voltak, de ezek mint a jóerkölcsbe ütköző vétség részesei egyetemlegesen kártalanítást fizethetnek a .gyermeknek. A házasságon kívüli gyermekek helyzetét különöskép megrontja az, hogy ezek az apjuk családi nevét — külön névátruházás nélkül — nem viselhetik. A születési anyakönyvnek vagy más igazoló írásnak egyszerű megtekintése mindenkit felvilágosít a gyermek törvénytelenségéről, az apátlanság szégyenbélyege az egész életen át kísér. A törvénytelen gyermekek többségének apja vagyontalan, ezektől a gyermek sem tartást, sem örökséget, sem kártalanítást nem haphat: a családi név volna az egyetlen átruházható vagyonuk, de ennek viselését a törvény megtiltja. Pedig az atyák többségének, akik úgy sem törődnek gyermekeikkel, egész mindegy lenne, hogy ezek az ő családi nevüket viselik-e. A közrend vagy a családi intézmény védelme sem teszik mellőzhetetlenné a névviselési tilalmat, mert hiszen az atya családi nevét esetleg több korábbi házasságból származott gyermek is viselheti a közrend sérelme nélkül és magában az, hogy a házasságon kívül született gyermek elismerő apjának családi nevét kapná, még aligha buzdítana a házasságon kívüli gyermeknemzések szaporítására. Csupán aránylag kisszámú, közéletben szereplő s nevére hiú embernek magánérdekét sérti az, ha törvénytelen gyermeke az ő nevét viselheti. Kétséges, hogy keveseknek ilyen magánérdeke megéri-e a törvénytelenek százezreinek siralmait, de még ha ezt az érdeket elég súlyosnak találnók is, akkor sem szükséges emiatt a törvénytelenek nagy tömegét szerencsétlenné tenni, hanem az atyai családnév viselésének rendszeresítésével egyidejűleg meg lehetne engedni a^t, hogy indokolt esetekben a; atya kiskorú házasságon kívüli gyermekének családi nevét miniszteri engedéllyel megváltoztathassa. De nemcsak a családi név, hanem a törvényben használt csoportmegjelölés is nagy hatással van a törvénytelenek sorsára, mert a törvényi elnevezés a társadalmi életbe is elkísér. Nagy fejtörést okoz, hogy milyen elnevezés nem diffamálna. A római