Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8-9. szám - A házasságonkívüli gyermek jogának fejlődése

A HÁZASSÁGON KÍVÜLI GYERMEK JOGÁiNAK FEJLŐDÉSE. 41 I csolatban és emellett a nem^ő szülők köpött elháríthatatlan házassági akadály sem volt, akkor semmiféle házassági köteléket nem sértene és a házasság intézményét általánosságban sem csorbítaná, ha a gyermek a törvény szerint atyja családi nevét kapná, apjával teljes öröklési kapcsolatba jutna és amennyiben apja háztartásában kap ellátást, annak atyai hatalma alá is kerülne. A házasság védelmének érvén felül erőtlen minden egyéb érv is, amit az ily irányú jogfejlődés ellen fel lehet hozni. A házasulási sanszok rosszabbodása és a rokonok anyagi érdeke nem gátolhatták meg az anyagi ággal való rokoni kapcsolat kiépítését, ugyanezek az érvek az atyai ágon sem erősebbek; ezeknél az érveknél a gyermek életérdeke és a nemzeti érdek nagyobb méltánylást érdemelnek. Másoknak már megszerzett jogi helyzetét a jog aként védheti meg, hogy az új rendet csak az ezután születő gyermekekre alkalmazza. Felhozhatják, hogy az új rend szaporítaná a vadházasságok számát, mert így a gyermek törvényesítésének érdeke nem ösztönözné a szülőket utólagos házasságra, ezt az érvet azonban alkalmasint megcáfolná az élet: az atyát ugyanis inkább a mai nagy felelőtlenség csábítja a gyermek és anya elhagyására, viszont ha a gyermek terhétől már nem szabadulhatna, inkább törekednék arra, hogy gyermekének megfelelő nevelést adjon és neki a valódi házasság védelmét megszerezze. E mellett világos, hogy ha a vadházasság következményei súlyosabbak, akkor, kevesebb vadházasság lesz. A kipróbálatlan újítás vádját sem emelhetik, mert az atyai ággal ehhez hasonló kapcsolat volt a régi Izraelben és van ma is Szászországban és Norvégiában. A gyermek elhelyezésének a kérdése sem megoldhatatlan: az elvált házastársak gyermekeinek sorsa példát mutathat, illetőleg, amennyiben a szülők közt megegyezés nem létesül, a gyermek érdeke szerint a gyámhatóság, illetőleg perben a bíróság, jelölhetné ki a gondviselő szülőt, akit aztán a szülői hatalom elsősorban illetne meg. Egyetlen ellenvetés mégis igaz lehet: a jogi helyzet javulásával alkalmasint elszaporodnék az illető csoportba tartozó házasságon kívüli gyermekek száma; ez azonban nem a házasságon kívüli nemi viszonyok sokasodásának következménye volna (hiszen az ilyen viszonynak rendszerint nem gyermek a célja), hanem, hogy kevesebb ok lenne a születés mesterséges megakadályozására vagy a magzatok megölésére. Ez pedig a nemzeti életvédelem diadala lenne, a gyermekirtással kendőzködő hamis erkölcs felett. Meg kellene azért fontolni, hogy a házassági kötelékben nem állók házasságonkívüli gyermekének jogát nem lehetne-e a törvényben máris külön szabályozni.