Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8-9. szám - A házasságonkívüli gyermek jogának fejlődése

Dí TUGONYI SZŰCS KÁLMÁN. az segítene, ha jogi helyzetüket — az említett általános társadalmi érdekekre figyelemmel — valóban egész addig a határig megjavítanák, ameddig ez a házasság intézményét és a kö^erkölcsiséget nem veszélyezteti. Ezt a határt igyekszem most kipuhatolni. Amíg a házasság intézménye, sőt általában, amíg az egynejű, gyermeknevelésre alkalmas, tartós családi élet fennmarad, addig a házasságban és az azonkívül született gyermekek között a teljes egyenlősítést el sem lehet képzelni. A házasságban élő férjnek házasságon kívül született gyermekét a törvény nem kényszerítheti a férj családjába, mert akkor a gyermekkel együtt ennek anyját is a családba kellene engedni, vagyis többnejűséget kellene rendszeresíteni. A házasságban és az azonkívül született gyermekek különbözősége tehát olyan jogot megelőző társadalmi tény, amellyel a jognak okvetlenül számolnia kell. Azonban az egynejű házassági rendszer épségben tartása mellett is nagy lehetőségek nyílnak a jogegyenlősítésre. A XVIII. században, mikor a törvénytelen gyermeket még mindkét természetes szülőjének rokonságából kizárták, utópiának tartották volna, hogy most a Magyar Magánjogi Törvénykönyv-javaslata az anya ágában teljes jogú rokonnak ismeri el a házasságon kívüli gyermeket, még ha ez házasságtörésből származott is. Ez a nagy fejlődés óvatossá tehetne az atyai ággal való kapcsolatok lezárásában. Az atyaság kutathatásától az atya rokonainak tartási' felelősségéig itt is nagy volt a fejlődés. Változás észlelhető a hivatalos közfelfogásban is: 191.5-ben a magyar képviselőház bizottsága törölte az első törvényjavaslatból azt a kijelentést, hogy «a törvénytelen gyermek és atyja nem rokonok» (Tj. 89 § ), minthogy «ez a tétel igen bántó ellentétben áll az atya és a gyermek közti vérközösséggel» (Bizottsági Jelentés), a mostani törvényjavaslat pedig az elismert házasságon kívüli gyermeket más örökös nem létében — atyja hagyatékában törvényes örökössé teszi. Mikor ez az emberséges irányú állandó fejlődés a közfelfogásnak és a közérdeknek is megfelel, vájjon célszerű-e akkor a továbbfejlődést tételes szabályokkal lehetetlenné tenni? Ez csak akkor lenne indokolt, ha a további fejlődés már okvetlenül a házasság érdekébe ütköznék, azonban az atyai ággal való kapcsolat továbbfejlődése a házasság intézményének sérelme nélkül is elképzelhető. A házasság szempontjából különösen közömbös a nem házasságtörésből származott házasságonkívüli gyermekek jogának fejlődése. Ha a házasságon kívül született gyermek fogantatásakor a gyermeknek sem az anyja, sem pedig az őt elismerő vagy bíróilag megállapított atyja nem áll érvényes házassági kap-