Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8-9. szám - A házasságonkívüli gyermek jogának fejlődése

A HÁZASSÁGON KÍVÜLI GYERMEK JOGÁNAK FEJLŐDÉSE. 409 telének helyzetét bizonyos vonatkozásban nehezebbé teszik. így a javaslat az utólagos házassággal törvényesítésből — az atya elismerése ellenére is — kizárja a gyermeket, ha bárki is bizonyítja, hogy a fogantatás idejében a férj az anyával nemileg nem érintkezett. (193. §• 2. bek.) A javaslat bizonyos tekintetben az örökbefogadást is nehezebbé teszi: rendszerint csak annak engedi meg az örökbefogadást, akinek nincs ivadéka (207. §.) és az örökbefogadáshoz az örökbefogadó házastársának beleegyezését teszi szükségessé. (209. §.) A törvénykönyv szerkesztői — egyéb okok mellett — talán azért is vették fel a szigorító rendelkezéseket, mert a mai jog általános egyensúlyán nem akartak lényegesen változtatni s ezért az enyhítések várható hatását némileg ellensúlyozni kívánták. Ez esetben azonban az egyensúlyozás azzal a veszéllyel jár, hogy a szigorítások az enyhítések hatásán túl is nehezebbé tehetik a törvénytelenek sorsát, mert hiszen éppen a törvénytelen gyermekek többségének legfontosabb érdeke, a családba juthatás elé emelnek gátat. A törvénykönyv tervezői megbízatásukon túlterjedőnek tarthatták az eddigi joghelyzet általános egyensúlyán való lényeges változtatásokat, de a törvényhozást ilyen tekintetek nem feszélyezik. A törvényhozásnak feladata teljesítésében szolgálatot tehet á jogirodalom, mely a bíróságot és a törvényjavaslat előkészítőit eddig is támogatta a jogfejlesztő és szövegező munkában. A jogirodalomra az a feladat hárúl, • hogy házasságon kívül szülöttek kérdéseiben érvényesülő érdekeket, fel fogásokát és irányzatokat fontosság szerint rendszerezze s a tények helyes értékelése alapján feltárúló lehetőségeket megismertesse. A törvénytelenek sorsa a nemzeti élet védelme szempontjából a legnagyobb érdeklődésre tarthat számot, mert a nekünk most oly sorsdöntőén értékes nemzeti vér legbővebben a törvénytelenek pusztúlása révén folyik le. A törvénytelen születésűek tömeges pusztúlásának pedig legfőbb oka az, hogy a törvénytelenséggel igen sok esetben elhagyatottság, gondozatlanság jár együtt. Eszerint a nemzet elvérzése ellen a legnagyobb eredménnyel úgy lehetne védekezni, ha a mentést a legveszélyeztetettebb ponton, vagyis a törvénytelenek sorsán, végeznők a legnagyobb erővel s a törvénytelenek sorsában is főként olyan javításokra törekednénk, amelyek a törvénytelenek nagy többségének elhagyatott állapotán segíthetnek. Láttuk, hogy ezt a társadalmi célt sem az eddigi jog, sem pedig a mai jogon lényegesen nem változtató Magánjogi Törvénykönyv-javaslat nem szolgálja kellőképp. A törvénytelenek nagy tömegén már csak 27*