Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8-9. szám

398 JOGTUDOMÁNYUNK KÉT NAGY HALOTTJA. Magyarország és a nemzetek szövetsége (1920. évf. 13. 1.) és A nemzetek szövetségének reformja (1921. évf. 353. 1.) című alapvető értekezései. A szerencsétlen békekötés után mélyen átérezte a hazánkat ért csapást és szűkebb hazájából, Pozsony környékérői, ahol kis nyaralója volt, el is költözött. Lelki szenvedések mély benyomásai arra ösztönözték, hogy az elnyomott kisebbségek jogainak szószólója legyen, hogy ezzel legalább az igazságtalan békeszerződés tételes rendelkezéseinek a valódi életben szerezhessen érvényt. Ezt célozta a kisebbségi jogok érvényesítéséről szóló eljárási tervezete, melyet számos nemzetközi értekezleten megvitattak és általánosan helyesnek elismerték, hogy az aktoratus a nemzetek szövetségének minden tagját és a kisebbségek gazdasági és kulturális szervezeteit is megillesse. E tervezetnek a Népszövetség által való elfogadása juttathatta volna csak érvényre azokat a jogokat, melyeket a békeszerződések és a kisebbségi szerződések a kisebbségek részére biztosítottak, de amelyektől az eddigi eljárás őket igazságtalanul megfosztotta. Magyary, mint komoly, csak hivatásának élő tudós, igen értékes működést fejtett ki. A Magyar Jogászegylet és a Magyar Tudományos Akadémia ülésein élénken részt vett. Azok ügyeivel és szervezésével is szeretettel foglalkozott. Örökké emlékezetes marad a Magyar Tudományos Akadémia százéves évfordulója alkalmával a magyar jogtudomány 100 évéről tartott előadása, melyben felülemelkedve minden egyoldalúságon, az objektív igazságszerető tudós elfogulatlanságával mérlegelte mindazoknak érdemét, kik a magyar jogtudomány haladásában közreműködtek. A tud. Akadémián Plósz Sándorról tartott magasröptű emlékbeszédében méltatta az igaz tudós hervadhatlan érdemeit. Azok a szép szavak, melyeket róla mondott, egyúttal találóan jellemzik önmagát is. «Egész lényét a polgári jogvédelem eszméje hatotta át. Elete feladatául tűzte ki a jogvédelem fogalmát minél telje-