Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - Az észt államfő ("államvén") jogállása

IRODALOM. rejtve tudta tartani a nő előtt. A bíróság a keresetet elutasította azon az alapon, hogy «miként az elmebeteg kötelező szerződést nem köthet, akként nem követhet el gonoszságot, tehát szándékot kívánó tiltott cselekményt sem» s ekként képtelennek kell őt tekinteni arra, hogy felperest megtévesztette légyen (Harvard Law Review, 1928 június). 2. Amerikai ^állampolgár idézése külföldről- Szövetségi törvény értelmében az Egyesült-Államok polgári bűnügyekben tanuként külföldről is megidézhetők; ily esetben az idézést a megidézendő polgár tartózkodási helyen illetékes amerikai konzul kézbesíti, a hazautazás költségeinek egyidejű felajánlása mellett. Ha a tanú az idézésnek nem tesz eleget, megbírságolható és a bírság belföldön lévő vagyonából behajtható. Felmerült esetben a Franciaországból idézett és meg nem jelent tanú ellen a bíróság határozatot hozott, mellyel felhívta, hogy mentse ki mulasztását; egyben a tanúnak az Egyesült-Államokban lévő 100,000 dollár értékű vagyonát lefoglalták. A felhívó határozatot a konzul kézbesítette a tanúnak. A tanú jogi képviselője a határozat hatályon kívül helyezését kérte azon az alapon, hogy a vonatkozó szövetségi törvény az alkotmányba ütközik. A Supreme Court ezt a kérelmet elutasította. Döntésének indoka az, hogy a polgár az állam által nyújtott védelem fejében az állammal szemben hűséggel tartozik ; ezt a hűséget szegi meg az állampolgár, ha idézésre a hatóság előtt meg nem jelenik (Harvard Law Review, 1028 június). Közli: Dr. Fürst László. IRODALOM. A magánjogi bírói gyakorlat 1901- 1927. Összeállította: dr. Szladits Károly egyetemi tanár vezetésével a budapesti kir. magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Magánjogi Szemináriuma. Budapest: Grill, 1Q2S.VII+7J2.1. Magyarország Magánjogi Törvénykönyve immár a közeli megvalósulás stádiumába lépett, a kodifikált magyar magánjog kora — úgy látszik — nincs már messze. Ez azonban annyit mindenesetre jelent, hogy még évek választanak el bennünket a magánjogi kódex életbelépésétől. Eladdig továbbra is a bírói gyakorlat marad a magyar magánjog legfőbb forrása. Ennek a jogforrásnak több mint negyedszázados eredményeit gyűjtötte össze dr. Szladits Károly egyetemi tanár vezetésével a Pázmány Péte-> Tudományegyetem Magánjogi Szemináriuma nagy gondossággal és elismerésreméltó alaposággal. Szladits professzor mesteri kézzel és kitűnő gyakorlati érzékkel épített hidat a mult és a jövő magánjoga közé, midőn az összeállítást a törvénykönyv-tervezet rendszerében valósította meg. A gyűjtemény rendkívüli gondot fordít arra, hogy az óriási anyag minél könnyebben kezelhető és minél áttekinthetőbb legyen; e célt szolgálja egyrészt a kötet élén levő tartalommutató, amely az anyagnak részek, címek és fejezetek szerinti felosztását foglalja magában, másrészt az egyes fejezetek elején levő szakaszokra és döntvénycsoportokra való felosztás. Az osztályozásnak ez a kettős csoportosítása teszi lehetővé, hogy bármely magánjogi részletkérdés bírói gyakorlatáról úgyszólván másodpercek alatt pontos és tiszta képet lehet nyerni. Szladits professzor a kötet előszavában felemlíti, a szeminárium tagjai mily buzgalommal működtek közre e gyűjtemény létrehozásában és kiemeli, hogy a munka oroszlánrészét dr. Fürst László végezte, lapunk jólismert állandó munkatársa, kinek közleményeit különösen a külföldi joggyakorlatról olvasóink állandóan nagy érdeklődéssel kísérik. A tartalomra, terjedelemre egyaránt impozáns műre méltán büszke lehet a tudós professzor, valamint a professzor szemináriuma, melyben tanítvá-