Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 6. szám - A 8888/1927. M.E. számú lakásrendelet aktuális kérdéseiről

SZEMLE. bíróságok, amelyeknek tagjai azt még közelről látják, meglehetősen értékelik ; már feljebb egyre csökken a honorálás, amint a megítélő fórum távolabb és távolabb esik annak meglátásától, hogy magával a klienssel, és a tényállás kinyomozásával meg a bizonyítékok összeállításával milyen rendkívüli munka akadhat. Pláne a perenkívüli ügyekben elvégzett tevékenységnek értékelése még fokozottabban labilis és alacsony, — ez már sokszor alsófokon is. Feltűnt nekünk például két ilyen (perenkívüli tevékenységi) esetben (JH. 1928. 790. és .791. sorszám), hogy a törvényszék 315, a tábla 1315, a Kúria 600 pengőt, — illetve a másodikban ugyanezek a fórumok 80, 540, 300 pengőt — ítéltek meg: tehát a tábla mindkétszer a legmagasabb, az elsőfok ellenben a legalacsonyabb" becslés mellett volt. Nyilvánvaló, hogy a fórumoknak az elvi felfogása más és más. Talán remélnünk lehet, hogy minél sűrűbben kerülnek a bíróságok elé egyéb intellektuális pályákon levőknek a honoráriumigényei, annál kedvezőbb légkör fejlődik majd ki az ügyvédi tevékenység megítélésére nézve is. El kell esnie végre annak a tudat alatt kísérteni szokott szempontnak, hogy az ügyvéd amúgy sem a jelen, konkrété követelt honoráriumából, hanem «egyéb ügyeiből él». — Bálás P. Elemér min. tanácsos előadást tartott az Iparvédelmi Egyesületben a trianoni békeszerződés hálásáról a »tokaji bor1 elnevezés használatának jogára. Ismertette a trianoni békeszerződés romboló hatását az úgynevezett tokaji borvidékre, melynek egyik része a csehszlovák köztársasághoz került. Ez a helyzet vetette fel azt a kérdést, vájjon kiterjed-e a «tokaji bor» elnevezés használatának joga az olyan borra is, mely a mai csehszlovák köztársaság területén termett. Előadó rövid történeti vázlatát adta a származási hely megjelölésére vonatkozó jogfejlődésnek a tisztességtelen verseny ellen irányuló törvényhozási akció keretében, majd ismertette a trianoni békeszerződésnek a borra és a szeszes italokra vonatkozó rendelkezéseit, úgyszintén a tisztességtelen versenyről szóló magyar és cseh törvénynek idevágó rendelkezéseit. Ezek alapján megállapította ugyan, hogy a jogi védelem lehetősége a borelnevezésekre vonatkozóan mindkét államban kielégítő, azonban sem a békeszerződés, sem más jogszabály kifejezetten nem rendezi azt a kérdést, hogy atokaji bor»-nak lehet-e nevezni az olyan bort is, mely nem a mai Magyarországon termett. Erre nézve az előadó a nemzetközi jogi irodalom kritikai boncolása alapján arra az eredményre jutott, hogy a szóbanlevő elnevezés a békeszerződés előtt életben volt magyar jog alapján a tokaji borvidék intézményéhez kapcsolódik, az utódállam pedig a korábbi jogot csak annyiban tarthatja fenn, amennyiben, ez a változott nemzetközi jogi és államjogi helyzettel nem ellenkezik. így nincs joga Csehországnak a régi magyar bortörvényt olyan értelemben fenntartani vagy módosítani, hogy a tokaji borvidék cseh részén termett bort, mint szintén a «tokaji borvidéken» termett bort tokaji bornak lehessen nevezni. A változott nemzetközi jogi helyzetben ugyanis Tokaj magyar területen maradt és így cseh törvény vagy a cseh állam által fenntarrott törvény nem rendelkezhetik Tokaj nevéről sem. Természetesen az előadó fejtegetései nem érintik a magyar-cseh kereskedelmi szerződés vonatkozó rendelkezését, mely ideiglenesen rendezte a kérdést. Elvi szempontból ez nem prejudikál, mert a magyar állam hozzájárulásával történt a rendezés. •— Jogász/ülés Dorpatban. Az Észt Köztársaság tíz éves fennállása alatt most tartották a VII. És^t Jogás\gyülést április 12 — 13-án a legfőbb bíróság és az egyetem székhelyén, Dorpatban. Evenként váltakozva