Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4-5. szám

2}2 BÍRÓI GYAKORLAT. Miután a bíróság a minősítés tekintetében vádló indítványához kötve nincsen: a bíróság a tettazonosság elvének megsértése nélkül megállapíthatja a közveszélyíí cselekménnyel anyagi halmazatban az emberölés vétségét is oly esetben, mikor az van vád tárgyává téve, hogy terhelt magatartásával a vaspálya közelében levő személyeket a megsérülés veszélyének nemcsak kitette, hanem azt a súlyos eredményt is előidézte, hogy emberélet esett áldozatul (B. J. T. LXX1X. 157. 1.). 326. § 1. pont. A ne bis in idem elvénél fogva nem lehet közokirathamisításban való bűnösséget megállapítani oly cselekmény miatt, melyet a kir. járásbíróság mint a K. B. T. K. 71. §-ába ütköző kihágást elbírált (B. J. T. LXX1X. 80. 1.). Ellenben nincsen helye res judicata címen felmentésnek azon az alapon, hogy a vád tárgyává tett cikkben foglalt tényállítások egy évek előtt közzétett cikkben is előfordultak s a régebbi sajtóközlemény miatt megindult bűnvádi eljárás felmentéssel végződött (u. o. 81. 1.). 383. § 1. a) pont. A jogászság tájékozatlan abban a tekintetben, hogy a valóság bizonyítása kérdésében e törvény, vagy a B. P. 384. § 9. pontja alapján van-e perorvoslatnak helye. A kérdés nagy gyakorlati jelentőséggel bír azért, mert ha az ily perorvoslat az utóbb hivatkozott törvény alá vonatnék, úgy e kérdésben csak egyfokú perorvoslatnak volna helye. A K. gyakorlata ebben a kérdésben következetes. És a mult évben nyilvánosságra került egy döntés, mely ebben a kérdésben világosan disztingvál. E határozat szerint a valóság bizonyítása kérdésében érvényesített s. panasz a. B. P. 38). § 1 a) pontja alá tartozik; a 384. § 9. pontja alá csak az a kérdés, vájjon a valóság bizonyításának megengedése esetében az előterjesztett bizonyítékok beszereztessenek-e (B.J. T. LXXIX. .58.1.). 387. § 1. bekezdés. Több határozat foglalkozik a részleges jogerő kérdésével. A K. egy határozata évek előtt arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha vádlott azon az alapon fellebbezett az elsőbíróság ítélete ellen, hogy nem érzi magát bűnösnek; úgy a helybenhagyó másodbírósági ítélet ellen a B. P. 38 5. §-ának bármelyik pontja alapján élhet s. panasszal (B. J. T. LX. 165 1.). E határozat nyomán az a felfogás alakult ki, hogy a bűnösség kérdésében érvényesített fellebbezéssel az ítéletnek az elítélt vádlott ellen irányuló összes intézkedései megtámadottaknak lévén tekintendők: a részleges jogerő szabályai alkalmazást nem nyerhetnek.