Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Az új büntetőnovella és a perorvoslat reformja

] 2 BÁLÁS P. ELEMÉR. is arra kellett volna vezetniök, hogy a perorvoslati határidő a perorvoslat komolyságát előmozdító hosszabb tartamban legyen megállapítva a szinte statáriális 24 óránál, de még inkább ez következett volna azoknak a rég hatályban volt külföldi jogszabályoknak a mérlegeléséből, melyeket az indokolás nem említett s amelyek még az indokolásban ismertetett határidőknél is tetemesen hosszabb határidőket szabnak meg bizonyos irányban. Ezekkel alább foglalkozunk tüzetesebben. A képviselőház igazságügyi bizottságára azonban az indokolás még annyi hatást sem tett, mint a javaslat szerzőjére, mert a határidőt szóval történt kihirdetés esetére egészen elejtette. Sajnos, az igazságügyi bizottság még soványabb indokolását adja ennek a rendkívül nagy horderejű és következményeiben annyira hátrányossá vált módosításnak. « . . a bizottság kihirdetés esetében a 24 órai gondolkozási időt a felek egyikének sem kívánta megadni . .» (1 1 10. sz. iromány.) Pedig már az 1873. évi osztrák büntető perrendtartás felemelte az eredetileg 24 órás határidőt, — amelyre bizonyára a «magyar szokásjog)) is támaszkodott, — ha nem is hosszabb időre, de három napra, ahelyett, hogy eltörölte volna, mint a több mint két évtizeddel későbbi magyar Bp. Ennél is tovább ment az 1877. évi németbirodalmi büntetőperrendtartás, mely a fellebbezés és a felülvizsgálat bejelentésének határidejét egy hétben állapította meg az ítélet kihirdetésétől számítva. (35$. és 381. §.) Még hosszabb a perorvoslati határidő a francia Code d'instruction criminelle szerint: 10 nap az ítélet kihirdetése után (203. cikk). «Rögtönperorvoslat» tehát a mértékadó külföldi jogokban sehol sem volt ismeretes. Ellenben megvolt egy nagyon fontos intézmény a francia jogban: a közvádló részére a rendesnél sokkal hosszabb és ábszolute is igen jelentékeny tartamú határidő! Már jóval a magyar Bp. megalkotása előtt az volt a helyzet, hogy a fellebbviteli bíróság mellett működő főügyész két hónap alatt jelentett be fellebbezést (205. cikk). Ugyanez volt a belga büntető perrendtartás szabálya is Í205. cikk). Mind a francia, mind a belga jogban kifejezetten külön fellebbezési joga volt és van a fellebbviteli bíróság mellett működő főügyésznek, függetlenül az elsőfokú közvádló fellebbezésétől (francia 202. cikk, belga 202. cikk). ,Ez a fellebbezési jog igen hosszú határidő alatt gyakorolható. Szó sincs tehát nemcsak arról, hogy már az ítélet kihirdetésekor tisztázva lenne, milyen irányban lehet az ítéleten változtatni, hanem még a rendes perorvoslati határidő eltelte után is jó ideig bizonytalan a