Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. 2 27 tán a vádolás ténye tehát a becsületsértés megállapításának alapjául nem szolgálhat (B. J. T. LXXIX. 50. 1. Heller Erik .megbeszélésével). B. T. K. J21. §. A nőrablás jellemző ismérve a fajtalanságra vagy házasságtörésre irányuló célzat. Ha e célzat fenn nem forog: úgy a 323. § szerinti személyes szabadság megsértése állapítandó meg (B. J. T. LXXIX. 129. 1.). 33°—332' §§> A gyakorlat ingadozó abban a kérdésben, hogy a közönség részére nyitva álló üzlethelyiség tekintetében lehet-e magánlaksértést elkövetni. A K. egy újabb határozata (B. J. T. LXXIX. 122. 1.) e kérdést igenlőleg dönti el. 36i. §. Egy határozat a hűtlen kezelés és csalás egymáshoz való viszonyával foglalkozik. Ki van fejtve e határozatban, hogy hűtlen kezelés csak akkor forog fenn, ha a cselekmény súlyosabb beszámítás alá eső bűntett vagy vétség tényálladékát meg nem állapítja. Ha azonban tettes a vagyonkezelésre vonatkozó megbízatást sértett fondorlatos megtévesztésével eszközölte ki : ez esetben a cselekmény csalást képez (B. J. T. LXXIX. •66. lap.). jyo. §. A K. egy határozata foglalkozik az orgazdasággal kapcsolatosan a tettesség és részesség kérdésével. Kimondja, hogy orgazdaságnak tettese csak az lehet, aki saját vagyoni •haszna végett cselekszik. Ha azonban a megszerzésben többen vesznek részt, a közreműködők valamennyien tettestársak, és pedig az esetben is, ha a megszerzés csupán az egyik közreműködő vagyoni haszna végett történik (B. J. T. LXXIX. 127. lap.).' Egy másjk határozat az orgazdaság és a B. T. K. 376. £ szerinti bűnpártolás elhatárolásával foglalkozik. A B. T. K. 376. § szerinti bűnpártolás ugyanis a B. T. K. 370. §-ában nem említett bűncselekményekkel függ össze. Az e törvényszakaszban felsorolt bűncselekményekből származó ingóságoknak vagyoni haszon végett való megszerzése orgazdaságot képezvén, a B. T. K. 376. §-a alá nem eshet (B. J. T. LXXIX. 126 1.). B. N. 30. §. A fondorlat fogalmával több határozat foglalkozik.- Egy határozatában kifejti a K., hogy fondorlat minden olyan rosszhiszemű magatartás, mely alkalmas arra, hogy adott viszonyok között valakit akkép megtévesszen, hogy az illető a megtévesztés hatása alatt határozza el magát a tévedésbe ejtő által kívánt cselekmény elkövetésére. Nem szükséges azonban az, hogy a tévedésbe ejtő valami különös fortéllyal vagy ravaszsággal járjon el. Nem zárja ki a fondorlat megállapítását •az, hogy a sértett tévedését vádlottnak egyoldalú és a sértett