Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4-5. szám

228 BÍRÓI GYAKORLAT. által könnyen ellenőrizhető előadása idézte elő (B. J.T. LXXIX. 62. lap). Egy másik határozatában a K. nem vonta a fondorlat fogalma alá a lóversenyjátékra biztos nyereséggel való kecsegtetést (u. o. 69. I.). B. J. K. 381. §. Az li pont a közhivatalnoki jelleg színlelésével, — a 2. pont a közhivatalnoki jelleg felhasználásával hivatali hatáskörben való elkövetést jelöli meg minősítési ok gyanánt. Kérdésessé vált, melyik minősítő ok állapíttassék meg, ha a csalást közhivatalnok követi el, de nem hivatali hatáskörében, hanem olykép, hogy a felekkel elhiteti, hogy az ügy hatáskörébe tartozik, és módjában áll az ügy elintézését befolyásolni. A K. az esetet az 1. pont alá vonta (B. J. T. LXXIX. 68.1.). Nézetünk szerint helyesen, mert igaz, hogy az elkövető közhivatalnok, ámde ez a 2. pont szerinti minősítéshez ez nem elegendő, szükséges az is, hogy a cselekmény az illető közhivatalnok hivatala vagy megbízója körében követtessék el. Ha ezt a hatáskört bárki színleli, ezzel az 1. pont szerinti minősítés valósul meg, tekintet nélkül arra, hogy az illető egyékbént közhivatalnok-e vagy sem. így az 1. pont szerinti minősítés közhivatalnokkal szemben is megállhat, ha az a cselekményt őt meg nem illető hatáskör színlelésével követi el. 384. §. Hitelezési csalás abban különbözik a közönséges csalástól, hogy hitelezési csalásnál hiányzik a vagyoni haszonszerzésre irányuló célzat s a kár akarásának szándéka (B. J. T. LXXIX. 65. 1.). 391., 392. §§. Nem a B. T. K. 392. $ szerinti minősített, de a 391. § szerinti közönséges közokirathamisítás nyert megállapítást azzal szemben, ki abból a célból hamisította meg a marhalevelet, hogy lovát könnyebben eladhassa (B. J. T. LXXIX. 139. L). A jogeset közlésekor találóan jegyzi meg Zehery Lajos, hogy a mikor az állatot kizárólag a járlatban feltüntetett hamis adatok alapján lehetett eladni: ily esetben a 392. § alkalmazása elől kitérni nem lehetne. Sajtótörvény. 32. §. Állandóvá vált gyakorlat, hogy a bíróság a vád tárgyává tett sajtóközlemény ama részeit is köteles az ítélet alapjául elfogadni, melyekre a vád kifejezetten ki nem terjed. (B. J. T. LXXIX. 79. L. ide vonatkozólag Vargha Ferencnek a B. J. T. LXXVIII. 65. 1. közölt fejtegetéseit, továbbá az u. o. 131. I. közölt jogesethez fűzött észrevételeket.)