Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4-5. szám

22Ó BÍRÓI GYAKORLAT. mentesség alá. A 17. § 2. bekezdése szerinti mentesség ellenben ezt a korlátozást nem ismeri. E mentességnek csak két feltétele van, nevezetesen, hogy a nyilatkozat az üggyel összefüggésben legyen és hogy az ügyiéi érdekében szükséges legyen. E feltételek fenforgása esetében tehát mentességet élvez a bíróra vonatkozólag tett nyilatkozat is, amennyiben a 2. bekezdés szerinti mentességnek nem kelléke, hogy a nyilatkozat az ügyfélre vonatkozzék. Ez a felfogás nyilatkozik meg a K. több régi határozatában is (B. J. T. LXXIV. 253., LXXVII. 84., 168. 1,). Amint fentebb érintve volt, a 17. § 2. bekezdése szerinti mentesség csak az esetben áll meg, ha a használt kifejezés az ügyfél érdekében szükséges volt. Ezt helyesen kiemeli a K. egy határozata (B. J. T. LXX1X. 37. 1.). A 17. § szerinti ügyfél fogalma nem azonos a B. P. 13. § 2. bekezdés szerinti fél fogalmával. így a jogegységi tanács régebben kimondotta, hogy e § szempontjából a kir. ügyész ügyfélnek nem tekintendő. Viszont egy újabb határozatában a jogegységi tanács azt mondotta ki, hogy a jelen § szempontjából a sértett ügyfél (B. J. T. LXXIX. 91, 1.). A 17. §. szerinti mentesség csak tárgyaláson, szóval vagy ügyiratban tett nyilatkozatra vonatkozik. Helyesen mondotta tehát ki a K., hogy a mentesség nem vonatkozik a tárgyaláson tett nyilatkozatok megismétlésére vagy sajtó útján történő megismétlésére (B. J. T. LXXIX. 37. 1.). Előfordult, miszerint tanú abban a hitben tett vallomást, hogy vallomása a 17. § védelme alá esik. A K. kimondotta, hogy ez nem ténybeli tévedés s így az ily tévedésre a B. T. K. 81. §-a nyer alkalmazást (B. J. T. LXXIX. 91. 1.). 18. §. A K. egy határozata az e § szerinti mentességet értelmezi olykép, hogy a sértett magaviselete csak az esetben tekinthető oly jogellenesnek, botrányt keltőnek, vagy kihívónak, hogy ez a jelen § alkalmazását vonja maga után, ha a magaviseletre nem a másik fél adott olyan okot, mely a sértett viselkedését legalább is megérthetővé teszi (B. J. T. LXXIX. 97. 1.), Ez a törvénymagyarázat teljesen megnyugtató. Mert ha a másik fél provokálta sértett magatartását, ha arra a másik fél adott okot, akkor az a magatartás sem jogellenesnek, sem kihívónak vagy botrányt keltőnek nem tekinthető. 20. §. A jogegységi tanács kimondotta, hogy valakinek hatóság előtt büntetendő cselekmény elkövetésével való vádolása vagy a B. T. K. 227. §-a vagy a B. V. 20. §-a alá eshetik, de rágalmazást vagy becsületsértést nem képezhet. Pusz-