Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. 19$ a járásbírósági értékhatárig a járásbíróság hatáskörébe tartoznak, ha nincsenek értékre tekintet nélkül törvényszéki hatáskörbe utasítva; és sem a 2. § 1 — 8. pontjai, sem a XI. cím nem utasítják a házasság felbontása után indított nőtartási pert a törvényszék hatáskörébe. Ugyancsak nem tartalmaz a törvény erre nézve kizárólagos illetékességi szabályt. A 695. $ nem zárja ki a bontás után indítható nőtartási pert; a P. H. T. 411. sz. határozat szerint is ez a kereset csak rendszerint van kizárva; a bontóperrel való kapcsolat szoros ugyan, de nem «elválaszthatatlan)) ; és hatásköri vagy illetékességi szabályt sem a 695. §ból, sem az elvi határozatból — amely csakis materiális jogkérdésben dönt — nem lehet kiolvasni. És ha az alapkérdés, vagyis a férj egyedüli vétkessége már el van döntve, nem látok olyan jogpolitikai vagy egyéb célszerűségi szempontot, amely a netalán létező házassági szerződésnek és a tartás összegének elbírálását a már befejezett bontóper bíróságához kötné és az érték szerint hatáskörrel bíró járásbíróságtól az 1. § 1. p. világos rendelkezése ellenére elvonhatná. A fenti határozat elvi álláspontja tehát revízióra szorul. A szolgálati szerződés alapján a munkaadó örököse ellen indított per nem esik a Pp. 1. § 2. ej pontja alá (budapesti tábla 13 18 1927). Ezzel szemben utalok arra az általános szabályra, mely szerint az örökhagyóval szemben igénybevehető hatáskör és illetékesség az örökösökre is kiterjed; és a munkaadó halála az alkalmazottat a gyorsabb járásbírósági eljárás igénybevételétől meg nem foszthatja [l. a munkaügyi bíráskodásban is a 9180/1920. M. E. sz. rendelet 1. §-át). A csődtörvény 42. i;-ára alapított visszakövetelési igény nem lehet elkönyvelés tárgya és így a könyvkivonati illetékesség az'ingók visszaadására irányuló kereseti követelésre nézve igénybe nem vehető (VII. 9} 12/1926). Ez a határozat összhangban áll azzal a gyakorlattal, mely szerint a főkönyvbe csak pénzkövetelést lehet bejegyezni. Bírósági személyek kizárása. Amidőn a Ppn. a törvényszéki egyes bíráskodást behozta, nem intézkedett arról, hogy a bíró kizárása iránti kérdésben egyes bírónak avagy tanácsnak kell-e döntenie; a bpesti tábla határozata szerint ez az eljárás jogorvoslati jelleggel bír és ennélfogva ezt a kérdést tanácsban kell eldönteni (301/1927, Pd. XII. 78. sz;).