Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Jogművészet

POLLÁK ILLÉS. a köztudat is érzi, hogy a Jog csak gyökere vo.na valamely nagyobb fatörzsnek, mely ha kezdetben megfelelt is a dolgok logikájának, úgyde a világ már kinőtt a kezdetekből és várja, hogy a Jogból mikor fog már egyszer az Igazság kék /irága kibontakozni, mert elvégre mégis csak az igazság a döntő, nem a Jog, az ember igazságának, de nem a Jognak a virágzása ^ mely olyan, mintha a karó virágozna, nem a rózsatő. Több mint tíz esztendeje annak, hogy Leipzigben, a fegyverbarátsági unió egy ünnepén, a mi nagy Plósz Sándorunknak kíséretében, aki ott előadást tartott, felszólalván, szemére lobbantottam az ott egybegyűlt jogászvilágnak, hogy a mi korunk Joga túlságos mesterkéltséggé mechanizálódik, mire a Reichsgerichtnek tanácselnökei egymásután azzal köszöntöttek, hogy ők ezt már régen tanítják, de «ezekkel az öreg urakkal» nem lehet boldogulni. Úgy látom azonban, hogy a fiatal urak sem jobbak. A Jog, mint valami öncél, mondjuk : mint valami önálló életet élő plátói idea, csak ritkán veszi észre, hogy az ember nem a/, ő számára van, hanem megfordítottan. Az utóbbi időkből két ítélet ragadta meg sokunknak a figyelmét, mintha torkunkat összeszorították volna és ez a két ítélet ösztökélt erre az elmefuttatásra. Az egyik a Kúriától jött. Ha van, aki a mi legfelsőbb bíróságunk előtt meghajol és akárhányszor a legnagyobb tiszteletének adott kifejezést, úgy én vagyok az. Éppen ezért jogom van, ott is megmondani a véleményemet, ahol kifogásolni való van. Legutóbb a Kúria l. büntetőtanácsa egy ítéletet hozott, mely csak úgy szikrázott a konstrukcióktól, de egyben csak úgy kongott az igazság hiányától. Mondanom sem kell, hogy az ügyhöz semmi közöm. Arról volt szó, hogy egy kis vidéki város kaszinójából kiballotiroztak egy úriembert, amit ez súlyos sértésnek és olyannak vett, ami ott az ő társadalmi életét lehetetlenné tette. A Kúria nem volt ezen a nézeten. Szerinte egy kaszinó választmányának még csak meg' sem okolt kigolyózási határozata nem lehet irányadó stb. Ez \ olt az ítélet lényege, de én kérdem, ha valaki engem gya-