Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 1. szám - Jogművészet
JGGMIJ VESZET. Iázó szóval illet, ugyancsak minden megokolás nélkül, úgy ez nem volna becsületsértés? Pedig ez akkor is az maradna, ha meg is okolná. Csak tényállításnál ismerjük a valódiság bizonyítását, mint 'felmentő okot. Abban az idézett ügyben nem volt az állítás bizonyítható sem, mert nem is volt állítás, hanem tény, úgyde ez a tény a maga vaskosságában azt jelenti, hogy akit talál, az nem való többé a kaszinó tagjai közé, akik mind gentlemenek. És ez az, ami a Kúria ítéletében szörnyű meg nem értése a társadalom meg nem írott, de rengeteg súlyos törvényeinek. Az ember lehet a társadalom előkelő tagja, ha nem is tagja a kaszinónak, de akit innen kidobnak, az megsemmisül. Hogy ezt a Kúria nem látta! «Nincsen elfogadható alapja» — mond a Kúria — annak a megállapításnak, hogy a társadalmi közfelfogás általánosan ilyen jelentőséget tulajdonítana a kaszinói választmányi határozatoknak és ahhoz ilyen súlyos következményeket (a társadalmi megsemmisülés) fűzne». Megérteni meg lehet érteni a Kúriát. A vidéki kaszinók terrorja ellenében meg akarja menteni az embereket. Csakhogy ha nagyjában az is a rendeltetése a jogszolgáltatásnak, hogy neveljen és tisztogasson, egyenként nincsen ilyen hatása és nem is lehet, mert a summum jus mindig is megmarad summa injuriának, mert hogy az általános ritkán jut el a különöshöz. A statisztika kiszámíthatja, hogy egy nemzet vagyona mekkora s hogy átlag hány millió esik egy-egy fejre, az az átlag sok ezer emberhez még sem jut el, mert csak papíron él. És a Kúria hiába mondja, hogy egy kigolyózás nem képes megsemmisíteni egy embert, mert ez az ítélet nem lesz az ország városaiban kidobolva és ha lenne is, három napnál tovább ez a csoda sem tartana és akit Bükkosmihályfalván a kaszinóból, amelynek minden kaputos ember tagja s ha nem az, akkor nem számít, kigolyóznak, az bizony meg van semmisülve. íme a Kúria, amely az igazságot minden bizonnyal kereste, de á sok jogtól meg nem találta, az erdőtől nem látta meg a fát, az összességben nem látta meg az embert, a jogtól nem látta meg az élet nagy igazságait.
