Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 2-3. szám - A bűntető perjogi reformok maradandó alkotásai

A BÜNTETŐ PERJOGI REFORMOK MARADANDÓ ALKOTÁSAI. 87 tani. Másfelől az is helyes, hogy ne kelljen a vádlottak padjára ülnie olyan terheltnek, akinek elítélése jogi okból már előre teljesen valószínűtlennek mutatkozik. A Bp. 1. §-a sem kívánja a bírói vádaláhelyezést, amint hogy a Bp. rendszere is csak fakultatív vádaláhelyezést ismer, így a bírói vádaláhelyezés ebből a szempontból sem elvi kö'követelmény nálunk. A Bp. i. §-a szerint ugyanis bűnvádi ügyiben bírói eljárást elvileg csak az ellen lehet ugyan folytatni, akit bűntett, vétség vagy kihágás nyomatékos gyanúja terhel, de ez az elv nem érvényesül az egész vonalon. így mindjárt a Bp. 268. §-ának alkalmazása esetén a bíróság nem vizsgálhatja, hogy a bizonyítási anyag elég értékes-e ahhoz, hogy nyomatékos gyanú alapjául szolgálhasson. A Bp. 268. §-a tehát módot nyújt arra, hogy bírói eljárást folytassanak olyan terhelt ellen, akire vonatkozóan a bíróság nem alkothatott teljes meggyőződést arról, orog-e fenn ellene nyomatékos gyanú. Az ugyan ilyenkor is ehetséges, hogy a bűnvádi eljárásnak egy korábbi szakában megtörtént erre nézve a bírói állásfoglalás, de ez csak esetleges körülmény és sokkal gyakoribb az a helyzet, hogy a bíróság a főtárgyaláson jut csak abba a helyzetbe, hogy meggyőződést alkothasson s ennek kifejezést is adhasson a felől, vájjon megvannak-e a bűnvádi bírói eljárásnak a Bp. 1. §-ában megszabott feltételei. Az olyan ügyekben, amelyekben vizsgálat volt tartva, módjában van ugyan a vizsgálóbírónak megvizsgálni a gyanú nyomatékosságát, mert a vizsgálat elrendelésének ez egyik feltétele, de a vizsgálat a Bp. rendszerében általában nem szükségképpeni része a bűnvádi pernek, csak egyes taxatíve felsorolt esetekben. Nincs módjában a bíróságnak a tényállás vizsgálása olyankor sem, ha a kir. ügyészség közvetlen idézést indítványoz. Hasonlóképpen nincs helye a bíróság előzetes állásfoglalásának a tényállás bizonyíthatósága tekintetében a járásbíróság előtt folytatott bűnvádi eljárásban sem. Igazi vádaláhelyező eljárás nálunk — kifogás nem létében — csak a magánvád kizárólagossága esetében folyhat le, bár itt sem teljes, amennyiben a vádló akarata ellenére ilyenkor sem lehet szó a bűnvádi eljárás folytatásáról. Annyiban azonban, amennyiben a magánvádló vádat emel, a vád megvizsgálása minden irányban a bíróságra van bízva és a bíróság akarata ellenére a magánvádló sem viheti főtárgyalásra az ügyet. Ez a szabályozás helyes is, mert — amint már fentebb rámutattunk — ilyenkor a bíróság kötelező vádmegvizsgálása mellőzhetetlenül szükséges, ellensúlyozására annak az engedménynek, hogy a vád képviselete nem hatósági szervre van bízva, hanem magán-