Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 2-3. szám - A bűntető perjogi reformok maradandó alkotásai

88 BÁLÁS P. ELEMÉR. egyénre, aki nincs kötelezve arra, hogy kizárólag a közérdeket tartsa szem előtt, s akit mindenesetre ellenőrizni kell, abból a> szempontból, nem sérti-e a közérdeket az ő szereplése. Ennyiben valóságos vádaláhelyezés a Bp. 279. §-ában meghatározott eljárás, nem pedig anticipált ítéleti hatáskör gyakorlása. A vád alapjában nem is bírói funkció. A bíráskodás és a közigazgatás szétválasztása nem valami önkényes konstrukció, hanem reális funkciókülönlegességen alapul. A közigazgatás, a cselekvő állam a jövőbe néz és változtatni akar a dolgok menetén, a bíró visszafelé néz és bírál, levonja a tények következményeit, nem akar alakítóan hatni. Az alakítás (Gestaltungi csak másodlagos bírói funkció és nem lényege a bíráskodásnak. A bírói vádaláhelyezés maradványa a nyomozó rendszernek, mely nem választotta szét a bírói és a vádló (lényegében közigazgatási) hatáskört. Annak a megállapításnak, hogy a magyar bűnvádi perben logikusan általában nincs helye a bírói vádnak, nemcsak a következetesség szempontjából van jelentősége, hanem egyéb szempontból is. A bűnvádi per a Bp.-ben úgy van szabályozva, hogy az ügy érdemére vonatkozó perbeli cselekmények minél inkább szolgálhassák a per célját, a való tényállás kiderítését, másodsorban pedig helyes megítélését. Erre irányul az előkészítő eljárás, ez a rendeltetése a főtárgyalási és a perorvosjati perszaknak is. Ellenben a vádaláhelyezésnek a tényállás kiderítése szempontjából semmi jelentősége, vagy legalább is csak igen csekély. Az egyetlen többlet az előkészítő eljáráshoz képest abban található, hogy a vádtanács előtt szóbeli felszólalásra nyílik alkalma mindkét félnek. Ezeknek a felszólalásoknak azonban az előkészítő eljárás bizonyítékaira tekintve nem sok jelentőségük van, s a tényállás kiderítését alig vihetik előbbre. Ehhez nem elég a perbeszédek szóbelisége, hanem a bizonyításnak közvetlen felvétele szükséges, ami pedig a kifogási eljárásban nem lehetséges. A közvetlen bizonyítás mellőzése azonban csak ott nem. veszélyes, ahol már korábban volt közvetlen bízonyításfelvéteh így a perorvoslati eljárásban nem mindig kívánja a törvény, hogy a fellebbviteli bíróság közvetlenül felvegye a bizonyítást, de ilyenkor már rendelkezésére áll a bíróságnak egy olyan bizonyítási anyag, amelyet a szóbeliség és közvetlenség elvére épített elsőfokú főtárgyaláson vett fel a bíróság. A vádtanács előtt folyó kifogási eljárásban ez a hiány nincs pótolva és nem pótolható akkor sem, ha a vádtanács a bizonyítás kiegészítését rendeli el, mert az új tárgyalás ismét nem alapul közvetlenül felvett bizonyításon.