Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám

80 BENEDEK SÁNDORI A FELSŐHÁZ. kezdésben megállapított hathónapi határidőt — az országgyűlés együtt nem létének idejét leszámítva — nem tartja meg, a képviselőház a törvényjavaslatot az első elfogadását követő ülésszakban az általa megállapított szövegben a felsőház hozzájárulása nélkül az államfő elé terjeszti. A felsőház a törvényjavaslat hozzáérkezésétől számított egy hónapon belül köteles határozni a költségvetési és minden olyan felhatalmazási törvényjavaslat tárgyában, amely a közterheknek viseléséről és az állami kiadásoknak fedezéséről az egész évre vagy az év egy részére rendelkezik és a pénzügyi felhatalmazáson felül más rendelkezést nem tartalmaz. Ha a második bekezdésben szabályozott eljárás ily törvényjavaslat tekintetében nem vezet eredményre, vagy ha a felsőház az említett egyhónapi határidőt nem tartja meg, a képviselőház a törvényjavaslatot az általa megállapított szövegben a felsőház hozzájárulása nélkül az államfő elé terjeszti ». A j i. §-al van kapcsolatban, mint a törvényalkotás befejező láncszeme, a 47. § következő rendelkezése: «Ha a képviselőház a felsőház hozzájárulása nélkül terjeszt törvényjavaslatot a kormányzó elé (31. §), a kormányzó — amennyiben nem kívánja gyakorolni vagy nem gyakorolhatja az 1920:1. tc. 13. §-ában szabályozott visszaküldési jogot — vagy törvényként kihirdeti az elébe terjesztett törvényjavaslatot, vagy az 1920: XVII. tc. 1. §-ának korlátai között feloszlatja az országgyűlést. Ha az új választások alapján összejött képviselőház a törvényjavaslatnak a kormányzó elé terjesztett szövegét változatlanul fenntartja, a kormányzó azt tizenöt napon belül törvényként kihirdetni köteles». Ezekből a kapcsolatos törvényhelyekből levonható az a ténymegállapítás, hogy a felsőház ma már a törvényalkotásnak nem egyenrangú tényezője, s hogy a törvényhozói hatalomban a képviselőház túlsúlyba jutott. Annyira túlsúlyba, hogy törvényalkotási joga tulajdonképpen csak a képviselőháznak van, mellyel szemben áll ugyan a felsőház és a kormányzó vétója, de ez a vétó csak suspensiv (halasztó hatályú) jog, mely jogi hatás tekintetében távol áll a törvényalkotási jogtól. Ilyen joggal csak olyan alkotmányjogi szerv bír, amelynek hozzájárulása nélkül törvény nem létesülhet. A mai jogi helyzet veszedelme akkor következhetik be, ha a képviselőház nem marad meg a kor haladó reformeszméinek keretében, hanem jobbra vagy balra átcsap a szélsőséges irányzatok határaira. Nem félhetünk attól, hogy ez a veszedelem manapság bekövetkezzék. Kizárja ezt maga a képviselőház összetétele, emelkedő értelmi színvonala és a minden szélsőséges áramlatoktól mentes óriási többség. De alkotmányjogi kérdésekben a legtávolabb álló lehetőségre is gondolni kell. Részemről a felsőház jogkörének szabályozását nem tekinthetem hosszú időre szóló alkotásnak, s azt hiszem, hogy ez a fontos alkotmányjogi kérdés is újból szóba kerül, ha Magyarország nemcsak papiroson lesz királyság, hanem elfoglalja trónját a megkoronázott király.