Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám

78 BENEDEK SÁNDOR Sajnálatos, hogy ebből a kitűnő szervezetből hiányzanak, az ipari munkások. A törvényjavaslat indokolása szerint intézményesen azért nem voltak felvehetők, mert szakszervezeteik nem törvényen alapulnak s nélkülözik az állandóság biztosítékait. E mellett politikai testületek is. Választás vagy kinevezés útján azonban bejuthattak s be is jutottak volna a felsőházba, ha mereven el nem zárkóznak minden erre irányuló jó szándéktól. III. A felsőház jogköre. A felsőház jogköre egyenrangú kérdés a felsőház szervezetével. Bármily kitűnő és példaszerű legyen ez a szervezet, a felsőház csak úgy felelhet meg alkotmányos feladatának, ha van erre alkalmas hatásköre. Ez a hatáskör főleg két irányban igényel megfontolást, a kezdeményezési jog és a törvényalkotási jog szempontjából. A kezdeményezési jog eddig kodifikálva nem volt. A főrendiház a gyakorlatban nem élt vele, de elvileg vitatta, hogy a kezdeményezési jog megilleti. A letűnt századok folyamán e miatt történt néhány összetűzés is a két tábla között, de ezek a felső tábla vereségével végződtek. Az 1885. évi reform alkalmával a képviselőház megszavazta a főrendiház kezdeményezési jogát, de nyolc pontban annyi kivételt állapított meg. hogy a felkínált jog nem lett volna más, mint lyukas mogyoró. A főrendiház nem is fogadta el s maradt minden a régiben. A felsőházi törvény 30. §-a ezt a kérdést a felsőház javára döntötte el. E szerint a törvénykezdeményezés joga a felsőházat is megilleti, azzal a kivétellel, hogy az 1848. évi III. tc. 37. §-ának megfelelően a minisztérium a költségvetést és a zárszámadást megvizsgálás és jóváhagyás végett a képviselőháznál köteles benyújtani. A főrendiház törvényalkotási jogköre nem volt vitás. A főrendiháznak joga volt a képviselőház által elfogadott törvényjavaslatokat módosítani vagy egészen elvetni. Törvénnyé csak az a javaslat lett, melyet mind a két ház elfogadott. Ez nem más, mint a teljes és csorbítatlan vétójog. «A főrendiház szervezeti kérdései* cím alatt írott tanulmányomban (Jogállam, 1920. évi 10. füzet) én a teljes és csorbítatlan vétójog fenntartása mellett foglaltam állást, s e részben jó társaságban voltam és vagyok. Irányi Dániel, a legtisztább demokrácia képviselője, a főrendiház törvényalkotási jogkörének fenntartását fentebb már felhívott határozati javaslatában kifejezetten kívánta. A nemzetgyűlés kormányainak mindkét felső-