Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám

74 BENEDEK SÁNDOR A háború után Lloyd George ajkáról hangzott el a komoly intelem, hogy a népet csak az egyház mentheti meg a pusztulástól. Hazánkban pedig az állam és egyház sohasem volt úgy elkülönítve, mint más államokban. Nálunk az egyházak felsőházi képviselete jogtörténeti fejlődés és szerzett jog, melynek fenntartása hozzá tartozik az anyagi jogfolytonosság belső lényegéhez. A főrendiház szervezetének módosításáról szóló 1885. évi VII. tcikk a választáson alapuló tagsági jogot nem ismeri. Igaz, hogy a törvény 25. §-a alapján választott a főrendiház 50 tagot azok közül a régi tagok közül, akik a vagyoni cenzus hiánya miatt kimaradtak, de ez az 50 tag nern képezett állandó szervet, hanem egy kihaló állományt, mely ma már 42 év elteltével csaknem egészen kihalt. A választási jogcím behozatala azonban már 1885-ben is erős hullámokat vert fel s eziránt Irányi Dániel határozati javaslatot is nyújtott be. E javaslat szerint a következők lettek volna a főrendiház tagjai: a) a trónörökös és az uralkodóház azon főhercegei, akik a magyar korona területén földbirtokot bírnak; b) a zászlós urak, a római és görög kathölikus és a görögkeleti egyház főpapjai, ide nem értve a címzetes püspököket és a többi bevett vallásfelekezeteknek szabadon választandó egyházi és világi elöljárói; c) a főrendek (hercegek, grófok és bárók) szabadon és titkos szavazással választott, meghatározott számú képviselői, külön vagyoni cenzus nélkül; d) a megyék és törvényhatósági joggal bíró városoknak bizonyos számban szabadon és titkos szavazás útján választandó küldöttjei; e) a kir. Kúria első és másod s a budapesti kir. Tábla elnöke, a legfontosabb közművelődési intézetek, az ügyvédi, ipar s kereskedelmi és gazdasági testületeknek szintúgy szabadon és titkos szavazás útján választott bizonyos számú képviselői. A törvényhozás ezt a határozati javaslatot, melynek következményeként a túlsúly az örökletes főnemességről a középosztályra szállott volna át, akkor nem fogadta el. Az új felsőházi törvény azonban az Irányi határozati javaslatában foglalt alapelveket recipiálta. Megszüntette a főnemességnek (hercegek, grófok, bárók) csupán a születésen és a cenzuson alapuló személyes jogát, mely éles ellentétben áll a mai kor demokratikus felfogásával, de a főnemesség nagy száma miatt sem volt a tagozott szervezetbe beilleszthető. E helyett azonban gondoskodott arról, hogy a főnemesség alkotmányjogi képviseletét megfelelő átszervezéssel a felsőházban is biztosítsa, s a választás jogcímét a főrendekre is kiterjesztette. így lett a választói jogba bevonva a következő három kategória: 1. az örökös főrendiházi tagság