Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)
1927 / 2-3. szám
7o BENEDEK SÁNDOR nak. Ekkor még a régi országgyűlés összehívásának számos híve volt, s maga gróf Bethlen István is azt a véleményt vallotta, hogy a jogfolytonosság megteremtése érdekében, ha látszólag is, ha csak a forma szempontjából is, össze kell hívni a régi országgyűlést 1593. sz. nemzetgyűlési napló 1Ó3. lap). A nemzetgyűlés összehívása s az 1920. évi I. tcikk folytán azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. Ebben a törvényben a nemzetgyűlés az alkotmányosság helyreállítására és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezésére vállalkozott. E célból a magyar állami szuverénitás törvénves képviselőjének nyilvánította magát, amely alkotmányunk értelmében az államhatalom gyakorlásának további módját is jogosult rendezni, s hatáskörébe vonta a törvényhozói hatalmat. Célkitűzését és feladatának határait szabatosan megvonják a törvény indokolásának következő szavai: «A nemzetgyűlésnek, mely a dolog természetének megfelelően csakis a be.állott alkotmányválság megszüntetését és egyfelől a törvényhozás hoszszas szünetelése, másfelől a rendkívüli viszonyok következtében felszaporodott sürgős törvényhozási tennivalók elvégzését tekintheti feladatának, nem lehet célja az, hogy a törvényhozásnak állandó szerve maradjon. Az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezése alapján az alkotmány alapintézményeinek : a királyi méltóságnak és királyi hatalomnak, valamint az országgyűlésnek, mint a törvényhozóhatalom gyakorlására állandóan hivatott szervnek a változott viszonyokhoz mért újjáalkotása s egyéb sürgős törvényhozási feladatok megoldása után be fogja tölteni feladatát és a törvényhozás további teendőit az újjáalakult alkotmányos szerveknek engedheti át.» Ebből nyilvánvaló, hogy a nemzetgyűlés az országgyűlésnek (képviselőháznak és főrendiháznak) a váltatott viszonyokká; mért újjáalkotásait is az általa elintézendő feladatok közé sorozta. Nem jogosulatlan tehát az a hivatkozás, hogy midőn törvénybe foglalta a parlamenti reformokat (választójog, felsőház! nemcsak jogot gyakorolt, de kifejezetten vállalt kötelességet is teljesített. Más kérdés, hogy a főrendiház átszervezésének ez a módja megfelel-e a jogfolytonosság követelményeinek? A nemzetgyűlés közjogi és igazságügyi bizottságainak 818. számú jelentésében az az őszinte vallomás foglaltatik, hogy a történeti alkotmányhoz való visszatérésnek ez a módja, az 1918. év előtti közjogi szabályokkal szemben alakilag hiányos, de az alaki jogfolytonosság hiányát áthidalja a nemzeti akarat ereje s a tartalmi (anyagi) jogfolytonosság biztosítása. Ugyanez a felfogás nyilatkozott meg a nemzetgyűlési tárgyalásokon. Báró Kaas Albert szerint, a felsőház megalkotását semmiféle jogászi felfogással nem lehet a jogfolytonossági kérdés teljes megoldásának tekin-