Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám

A FELSŐHÁZ. 7! teni, de nem tekinthető az a jogfolytonossági elv sérelmének sem ( 586. sz. Napló 424. lap). Lukács György szerint pedig már maga a kétkamarás országgyűlés is a jogfolytonosság diadalát jelenti, természetesen csak az anyagi jogfolytonosság diadalát; mert az alaki jogfolytonosságot is csak a nemzetgyűlés összehívása előtt lehetett volna biztosítani, mikor a törvényhozás mindkét háza összehívható volt, de ezt az időpontot elmulasztottuk (598. sz. Napló 48. lap). Részemről ehhez jogi felfogáshoz feltétel nélkül csatlakozom. Két főokból. Egyfelől azért, mert a történelem megtanít arra, hogy az alaki jogfolytonosság helyreállításában többnyire fordul elő bizonyos defektus. Az országbírói értekezlet is állított helyre jogfolytonosságot (igaz, hogy a jogélet más területén), ámbár egyáltalában nem volt törvényhozó szerv. Az 1848-ban megszakított jogfolytonosságot sem az 1848. évi országgyűlés állította helyre, hanem az 1865-ik'i, melyet koronázatlan király hívott össze. Másfelől azért, mert az alaki jogfolytonosság csak forma, igaz, hogy értékes forma, az anyagi jogfolytonosság pedig lényeg, melynek medrében hömpölyög tovább az ősi. történeti alkotmány jogi élete. II. A felsőház szervezete. A parlamentárizmus az egykamarás országgyűlés felett jóformán napirendre tért. Ezzel a rendszerrel ma csak a Balkánon s egy pár, újabb időben keletkezett államban (Finnország, Észtország) találkozunk. A mi szociáldemokratáink ugyan a nemzetgyűlésen még kacérkodtak az egykamarás rendszer gondolatával, de a külföldi szocialisták élő tekintélyei (Macdonald. Thomas) a kétkamarás országgyűlés mellett foglaltak állást. Innét van az, hogy a felsőházak szervezésének ma már igen széles s a legváltozatosabb jogi területe van. Van felsőház, mely teljesen arisztokratikus alkotás (az angol, a spanyol és a japán) s van szenátus, mely választás útján ugyanazon elemekből kerül ki, mint a képviselőház s ennek folyományaként a képviselőháznak második, de nem javított kiadása (a francia, a belga, a dán. a portugál, a román, a cseh-szlovák stb.l. Ezek között mintegy középúton haladnak a szövetséges államok felsőházai a svájci, a német, az osztrák stb.), melyek az egyes államok képviselőiből alakulnak, továbbá azok a felsőkamarák, melyeket tarka változattal kizárólag vagy legalább részben a tartományok vagy megyék képviselőiből állítanak össze (a belga, a svéd, a porosz). Vannak végre olyan felsőkamarák is, melyeknek tagjait részben