Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Dr. Fabinyi Tihamér: A választott bíráskodás [könyvismertetés]

SZEMLE. ÓI konstitutált kiegészítő jogszabályokat, és így cselekményei elvi hátterének feladása nélkül és minden méltányosság gyakorlása nélkül ítélkezhet. A rohanó élet így soha nem fogja elhagyni a bíróságot és legalább is meggondolandó mértékkel fogja kívánni a «külön» bíróságokat. Dr. Vinkler János. Dr. Weninger László Vince: A\ új nem^elkö^i jog. A világháború befejezése óta a jogtudomány egyik ágában sem tapasztalhattunk akkora fejlődést, mint a nemzetközi jog terén. Sajnos Magyarország e téren erősen hátramaradt, aminek főokát abban kell keresnünk, hogy nemzetközi joggal nálunk kevesen foglalkoznak. Annál örvendetesebb, hogy nemzetközi jogba vágó alapvető szakkönyv hagyja el a sajtót február eleje : Dr. Weninger ^László sajtó alatt levő müve felöleli a nemzetközi jog egész anyagát, különös súlyt helyez a világháború és az ezutáni idők gyakorlatára, ebből meríti legtöbb példáját. A világháború diplomatája, a békeszerződések, a Nemzetek Szövetsége, a hágai bíróságok, a locarnói egyezmény, a geníi jegyzőkönyv, a mai külpolitikai helyzet és számtalan más aktuális problémája nyer megvitatást a műben. Dr. Weninger müvéhez gróf Apponyi Albert írt előszót. SZEMLE. — Kolos Jenő hirtelen halála megrendítette jogászközönségünket. A legutolsó időben a Kúria IV., előzőleg VII. polgári ^tanácsának volt elnöke, még régebben a IV. hiteljogi tanácsnak bírája. így nagy része volt egész újabb hiteljogi gyakorlatunk kialakításában, melyhez az ítélkezésen kívül irodalmi felszólalásokkal is hozzájárult. Az ő működésének tulajdonújuk a két hiteljogi tanács divergenciáinak a közelmúltban észlelhetett csökkenését. Komoly, kemény, nagytudású egyéniség volt, aki egyszer elfoglalt álláspontjaihoz meggyőződéssel és erősen ragaszkodott és álláspontjaihoz dúsan rendelkezett mély érvekkel. Jogéletünknek nagy vesztesége, hogy igazságszolgáltatásunk ez oszlopa kidőlt. Új részvények átengedése nem-részvényeseknek. Amikor a Kúria 1924-ben kimondotta, hogy az olyan közgyűlési határozatot, amely újonnan kibocsátott részvényeket valóságos belértéküknél alacsonyabb áron juttat nem-részvén)esek kezére (vagy akár egyes részvénytulajdonosokéra, de nem elővételi jog alapján) : mint a régi részvényeseket károsítót s tehát a jó erkölcsökbe ütközőt, sikerrel lehet megtámadni (P. IV. 3470 1923. sz., Hiteljogi Dötvénytár XVII. kötet 80. sorszám). — a hozzászólók legnagyobbrészt attól tartottak, hogy ezzel indokolt vagy indokolatlan perek légiója fog megindulni és minden szindikátusi átvétellel kapcsolatos részvénykibocsátás problematikussá lesz. Valójában azóta se sokat olvastunk ilyen megtámadási perekről, bár amíg a tőzsdei konjunktúra tartott, még éppen elég részvénykibocsátás történt s azok közt akadhatott egynéhány aggályos is. De a magát sértve érző vagy üzleti célból kellemetlenkedni vágyó részvényesnek támadási kedve is legtöbbször plátói marad; kevesen szeretnek hosszú, bizonytalan eredményű és jelentős költséggel fenyegető perekbe fogni. Legújabban azután érdekes határozatok jelentek meg ilyen megtámadások tárgyában. Egyik ügyben a felperes azt sérelmezte, hogy az új kibocsátás egy része részvényenként 9000 koronás árfolyamon szabad kézből volt értékesíthető; (.azok is elsősorban a régi részvényeseknek juttatandóko, mondta ugyan a határozat, de nyilván nem biztosította e részben