Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Dr. Fabinyi Tihamér: A választott bíráskodás [könyvismertetés]

02 SZEMLE. komolyan az elővételt. A Kúria P. IV. ói 18/1925. sz., Hiteljogi Döntvénytár XIX. k. 105. sorszám) ismét abból indult ki, hogy a megtámad ^ akkor vehető alaposnak, ha az új részvények tényleg többet érvén a megszabott 9000 K-nál: ilyen értékesítésük idegeneket juttat a régi részvényesek kárával vagyoni előnyhöz. De elvágta az egész pervitát annak a megállapítása, hogy maga felperes röviddel a kibocsátás előtt fúziós ajánlatot tett és akkor hangsúlyozottan csak 8000 K-ra értékelte az egyes részvényeket. Így hát (jóhiszeműen nem is vi;athaija» a,9000 K-ás árfolyam túlzottan alacsony voltát. Ennélfogva elutasttottak. Érdekes példája a határozat egyfelől a «contra factum proprium» fellépés megakadályozásának : ha már nem tud pirulni valaki, ne menjen a bíróság elé, — másfelől annak, hogy adott esetben a Kúria milyen helytállóan és bravúrosan kerüli el a végtelen bizonyítások labirintusait, A másik ügyben (Kúria P. VII. 2382, 1926. sz., Kereskedelmi Jog XXIV. évi. 5. sorszám) szintén rövid megfontolással ítélték alaptalannak a megtámadást. Az új részvénykibocsátás az illető r. t. szanálása céljából történt és a M. A. H. vette át az új részvénytömegnek egy jelentősebb pakettjét. Elég volt azt a tényt megállapítani, hogy a r. t. válságos anyagi helyzetben volt és csakis ennek a szanálási megállapításnak a foganatosítása tette lehetővé fennmaradását, (mely utóbbi körülmény a rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyvéből tűnt ki): ezzel már a megtámadott határozatot az összes részvényesek (köztük a felperes) érdekében levőnek minősítették, ennélfogva a keresetet elutasították. Különvagyon megtérítése kö\s\er\eményböl. Gyakori eset hogy a házasság fennállása alatt ingatlant vásárolnak a férj vagy feleség különvagyoni pénzén. Maga az ingatlan tudvalevőleg ez esetben is közszerzeménynek számít, s a házasság megszűntekor az az elszámolási probléma merül aztán fel, hogy honnan és hogyan kapja vissza a különvagyonát odaadott fél vagy örököse) a maga pénzét. A Polgárjogi Határozatok Tárába 419. szám alatt felvett határozat azt rendelte, hogy a fizető házastárs a vételár felét külön vagyon címén az összvagyonból követelheti, holott természetesen a helyes az, hogy az egés{ vételárat vissza kell kapnia s csak az ezután fennmaradó érték lehet tiszta közszerzemény. Irtunk már erről s arról is, hogyan váltogatják a Kúria határozatai a «fele» meg az «egész» konstrukcióit, bár érdemben mindig az egészet gondoiják (Jogállam XXIV. évfolyam 125. skk.) A PHT. nagyobb (az indokolásokat is hozó) kiadása III. kötetében 50—36. lapokon azóta megjelent az alapeset is, ahol (36. 1. 2. bek. (világosan látható, hogy a konkrét kúriai határozat teljesen precíz volt s csak a PHT.-beli «fej» \an eltorzítva: mert az illető határozat azt mondja. «hogy a közszerzemény megosztásánál a fizető házastárs a vételarat . . . külön vagyon címén az összvagyonból követelheti, vagy ami ezzel egyenlő jogi hatású, kívánhatja, hogy annak felét a másik házastárs neki megtérítse.") Némi érdeklődeste tarthat talán számot ezek után annak a ténynek a regisztrálása, hogy az — újabban is elég sűrű - idevágó határozatok imrrár következetesen és helyesen konstruálnak, s mindenkor az egész hiányzó különvagyonnak a megtérítését rendelik. így Pp. I. 4002 1922. sz. 'MDtár XVlIi. 78., 1925 júl. 1.) és P. I. 3136/1925. Ügyv. Lapja magánj. dtára, 1926. 33., 1926 okt. 7.) Vagy pedig a fél különvagyont nem az összvagyonból. hanem a másik házasfél által téríttetik, ami az előbbivel egyértékű (P. I. 1664/1926. sz., MDtár XIX. 79., 1926 júl 17.). Rendjén is van, hogy a jogszabályok a jogásztól egyébként távolabbfekvő kalkuláció vonatkozásaikban is korrektek legyenek; és hogy a határozatok azt. amit akarnak, ne csak jól gondolják, de jól is fejezzék ki.