Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Dr. Fabinyi Tihamér: A választott bíráskodás [könyvismertetés]

6o IRODALOM. választott bíróságon keresztül fejlődik ki az állami jogvédelem. A fejlődd irányának több nehézkessége vitte valószínűleg szerzőt arra, hogy munkáj;. történeti része után nyomban a választott bíróság fogalmát és jogi természetét tegye vizsgálatának tárgyává. Elméleti szempontból ez a munkának a legfontosabb része. A választott bíráskodásnak lényegében egy magánjogi szerződés az ú. n. választott bírósági szerződés az alapja, amelyet az ú. n. választott bírói szerződés egészíti ki. Előbbi a felek között jön létre az intézmény igénybevételére, utóbbi pedig a felek és a választott bírák között a megbízás elfogadására. A választott bírósági szerződés fogalmilag «a felek megállapodása aziránt, hogy egy vagy több választott bíró döntse el már fennforgó, vagy valamely meghatározott jogviszonyból jövőben keletkezhető olyan magánjogi vitás ügyüket, amelynek tárgyában a felek szabadon rendelkezhetnek.* Amennyire elfogadottnak tekinthető ez a meghatározás, mondja szerző, annyira vitás ezen compromissum és általában a választott bírósági intézmény jogi természete. Nagy elmélyedéssel, mégis könnyen érthető gondolatmenetben vezet bennünket Fabin)i Tihamér a választott bírósági szerződésre vonatkozó magánjogi, perjogi és vegyes elméletek között. Nyugodt tónusban, mégis élesen tiszta szemmel bírálja azokat, hogy annál meggyőzőbb erővel taníthassa, miszerint: «a választott bírósági szerződés vegyes természetű szeiződés, amely magánjogi elemeket is tartalmaz, de tekintettel arra, hogy a tárgyát tevő magánjogi viszonyt nem érinti, hanem annak csupán érvényesítési módjára vonatkozik, tartalmát és hatásait illetően elsősorban processualis jellegű és mai jogunkban ennek megfelelően túlnyomóan processualis irányban van is kiképezve.* Ezen álláspont mellett érthető a Plósz azon tanításával való szembehelyezkedés, mely szerint a választott bírák lényegében az állam bírói hatalmát gyakorolnák, és így maga az intézmény tisztán perjogi intézmény volna. Nem tudjuk szerző álláspontját gondolatmenetének minden részében osztani. Talán más álláspontra jutott volna, ha a választott bíróságnak a rendes bírósághoz való viszonyát organikus szempontból élesebb világításba helyezi. Készséggel kell nyomban jeleznünk, hogy Fabinyi Tihamér egy aktuális gyakorlati intézményre vonatkozólag nemcsak elméleti,^ de gyakorlati szempontból is használható munkát kívánt nyújtani. Es el kell ismernünk, hogy ez sikerült, mert folytatólag az intézmény legapróbb részletkérdésre is elméletileg úgy, mint törvénnyel és bírói határozatokkal indokolt feleletet kapunk. Amilyen nagy súlyt helyezünk egy intézmény múltjának, történetének, a felkutatására, annyira nélkülözhetetlennek tartjuk a jövő fejlődés irányának elvi alapon való jelzését. Előbbi ugyanis a nemzeti erő érvényesülését vagy hanyatlását, utóbbi pedig felállított elméleteink próbáját adja. Ezt nélkülözzük különösen ebben az értékes munkában, mert meg vagyunk győződve, hogy itt szerző már a per célját is vizsgálat tárgyává tette volna, s munkája második felében is egyik-másik helyen más álláspontot képviselt volna. Ha ugyanis a per céljának a vizsgálatánál közelebbről nézzük az igazság tartalmát, azt a per tárgyára vonatkozó jogügyleti akarat érvényesülésében kell keresnünk. Ezen álláspont mellett egyébként a jogfolytonossághoz, a fennálló jogszabályokhoz igen helyesen és kötelességszerűen ragaszkodó konzervatív bíróság nem vonhatja ki magát a per tárgyát képező jogviszony tartalmi érvényesítése alól még az esetben sem, ha a jogviszony az erősebb élettempó által diktált szokás alapián jött létre. A bíróság ez ecetben csak el fogja ismerni az élet által szokás útján