Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Az engedményes és kezes helyzete a valorizáció szempontjából

40 DE FENYVES BÉLA tehát a főadós kedvezőtlen anyagi viszonyok közé került, a hitelező esc leg meg sem kísérli rajta a követelés behajtását, hanem közvetlenül a keze: ellen fordul. Valorizációs perben, ha a jogalap kérdése tisztázást nyert, alperes (kezes) nyilván azzal fog védekezni, hogy vele szemben csak oly mértékben foghat helyt a valorizáció, amilyen mértékben az a főadóssal szemben megállapítható lenne. Minthogy itt igen fontos szerep jut a főadós vagyoni helyzetének, amely a kötelem létrejötte óta lényegesen leromlott, a valorizálásnak csak egészen minimális mértékben, esetleg egyáltalán nem adható hely. A kezes kötelezettsége nem terjedhetvén túl a főadós kötelezettségén, a valorizáció vele szemben is csak ebben a mértékben alkalmazható. Ez a védekezés azonban, úgy véljük, nem helytálló. A polgári törvénykönyv javaslatának (Bsz.) 969. §-a szerint *a főadóst a hitelezővel szemben megillető kifogásokkal a kezes is élhető.1 Ez alól ugyanezen § a továbbiakban két kivételt állít fel, amelyek azonban tárgyunk szempontjából jelentőséggel nem bírnak. Ezeknek a kifogásoknak azonban van egy határuk, amelyen túl a kezes nem mehet. Nem hozhatja fel ugyanis azokat a kifogásokat, amelyek a főadós s\emélyi körülményeiben rejlenek, nem hozhatja fel különösen a főadós vagyoni leromlását. Ennek rációja nyilvánvaló : hiszen a kezesség célja szerint éppen ez ellen van hivatva biztosítékot nyújtani. Nem tételezhető fel a törvényhozóról, hogy egy kötelezettséget éppen arra az esetre hatálytalanítson, amely helyzetből származó hátrányok elhárítására provideáltatott.2 Hogy ez kifejezetten nem foglaltatik sem a magyar Ptkv. javaslatában, sem a német BGB.-ben, annak nyilvánvaló oka az, hogy a háború előtti időben az adós kedvezőtlen vagyoni helyzete általában nem volt kötelemmérséklő tény. Felvetheti a kezes azt is, hogy ő a főadós kötelezettségeért csak abban a terjedelemben vállalt kezességet, amelyben az a kezességvállaláskor fennállott; hogy tehát csak a valorizálatlan papírkorona-összeg erejéig felel. E tekintetben az a döntő, hogy a mérsékelt valorizáció az eredeti tartozásnak felemelése avagy mérséklése-e. Az identitási elmélet alapján ma már általánosan elfogadottnak tekinthető az a nézet, hogy ilyen esetben nem felemelés, hanem — ellenkezőleg — mérséklés esete forog fenn, 1 Ugyanígy BGB. 768. §. 2 «. . . amennyiben a főadós kötelezettségének behajtása a kezességvállalás után az adós személyére szorítkozó okból törvénynél fogva korlátolódik, ez a csökkenés nem a ke^es, de a hitelező javára esik. Ha tehát a hitelező követelésének behajthatósága a főadós személyében fekvő okoknál fogva a kezességvállalás után törvény alapján csökken is, ez a kezest mégsem jogosítja fel arra, hogy a főadós személyére szorítkozó e törvényes kiváltságot magára is kiterjessze.)) Almási i. m. 7J4. 1. — «... deni Bürgen die Bezugnahme auf solche Rechtsbehelfe des Hauptschuldners versagt bleiben muss, gegen die nach der Absicht der Vertragschliessenden die Bürgschaft gerade Schutz gewáhren sollte.x Staudinger's Kommentár zum BGB. 7/8. Auflage. II. Band II. Teil, Anm. 5. ad § 768. S. i^oó.