Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Az engedményes és kezes helyzete a valorizáció szempontjából

AZ ENGEDMÉNYES ÉS KEZES HELYZETE A VAL. SZEMPONTJÁBÓL. 41 a kezessel szemben tehát, egyéb kifogás híjján. 100%-os valorizáció is helyt foghat, mivel ez sem több, mint az eredeti követelés.1 Arra. hogy a kezes nem hivatkozhatik a főadós kedvezőtlen vagyoni helyzetére, mint kötelemmérséklő tényre, kézenfekvő analógia a csődönkívüli kényszeregyesség. Ha a főadós leromlott vagyoni helyzete következtében pl. 40%-os egyességet köt, a kezes a további 6o°/o alól nem mentesül. Az ellenkező álláspont tarthatatlansága egészen nyilvánvalóvá lesz, ha nem a készfizető kezes, hanem az egyszerű kezes helyzetét vesszük szemügyre. Az egyszerű kezes ellen ugyanis csak akkor fordulhat a hitelező, ha hitelt érdemlő módon (rendszerint negatív végrehajtási jegyzőkönyvvel) kimutatja, hogy a követelés a főadóson nem hajtható be. Ha tehát azt az álláspontot foglalnók el, hogy a kezes kifogásként felhozhatja a főadós vagyoni helyzetét, akkor a hitelező az egyszerű kezes ellen sohasem fordulhatna, ha a főadós a kezességvállalás óta vagyonilag tönkrement. Fentiek alapján elhibázottnak tartjuk a német valorizációs törvény 4. §-át, amely szerint: «Hypotheken werden . . . nicht höher aufgewertet als die durch sie gesicherten Forderungen ...» Ha már a törvényhozó kimondta a jelzálogos tartozások valorizációját s annak maximumát az aranyérték 2$°/o-ában állapította meg, — ugyanazon okoknál fogva, amelyeket a kezesség tekintetében felhoztunk, — helytelen egy további, a személyes adósság sorsától függő mérséklésnek teret nyitni. A német irodalom igyekezett is ezt a rendelkezést a törvény betűjétől, sőt szavától eltérően értelmezni, a Kammergericht azonban kimondotta, hogy ez a törvénymagyarázat ellentétes magával a törvénnyel s teljes határozottsággal és elvi éllel leszegezte, hogy a jelzálogos tartozás nem valorizálható nagyobb mértékben, mint az alapjául szolgáló személyes tartozás (9. ZS. 197/1926.).2 1 Ez egyébként úgy nálunk, mint Németországban állandó bírói gyakorlat. így nálunk a Kúria ezt több határozatban is kimondta : P. IV. 151^/1025. (Hdt. XVIII. 8j.) ; P. VII. 6778/1924. (Hdt. XVIII. 87 :II.); különösen elvi éllel: P. IV. 2276/1924. (Jogt. Közlöny 1925. évf. jo. 1.) ; odakint a Reichsgericht : V. 901/192?. (Jur. Wschr. 1924. évf. 1867. l.j — A német valorizációs irodalom is túlnyomóan ezt az álláspontot foglalja el; 1. Schlegelberger— Harmening : Gesetz über die Aufwertung von Hypotheke und anderen Ansprüchen etc. IV. Auflage. Anni. 4. ad § 9. S. 154. — és az ott idézetteket.2 Ez a dolgozat már szedés alatt állott, amikor a Zentralblatt für Handelsrecht 1926. évi 11. számában, a «Handelsrechtliche Tagesfragen» rovatban, Heilfron professzor tollából megjelent azoknak a törekvéseknek rövid ismertetése, amelyek újabb, erősebb (= magasabban valorizáló) valorizációs törvény megalkotására, illetőleg a meglevőnek ilyértelmű módosítására irányulnak. Ezen törekvések sorában rámutat arra, amely a 4. § megváltoztatására irányul: «Dieser Vorschlag ist — mondja — höchst vernünftig und von allén Sachkennern vielfach gemacht vvorden. Denn der heute geltende § 4 Aufw.-G., nach dem die Hypothek nie höher aufgewertet werden darf als die persönliche Forderung, ist ein Ergebnis reiner Begriffsjurisprudenz, und hat unzáhlige, ohnehin schon des grössten Teils ihrer Ansprüche beraubte Aufwertungsglaubiger auf das empfindlichste getroffen.»