Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Az engedményes és kezes helyzete a valorizáció szempontjából

-AZ ENGEDMÉNYES ÉS KEZES HELYZETE A VAL. SZEMPONTJÁBÓL. }J d) Vht 151. § (ingatlan árv. határideje) 4000 K (60 m. K 4800 P) ijOOO P. e) Vht 152. § 3. bek. (ingatlan árv. hird. közzététele) fgl. 600 K (10 m 800 P) 1000 P illetve 4000 K (60 m 4800 P) 5000 P. Ez az általános K — P helyettesítés még nem jelenti azonban, hogy maradt egyben a legutóbbi állapot, mert míg pl. 25,800/925 I. M. rendelet szerint a Vhn 4. §-ban szabályozott közbenjárási költség értékhatára 1.500,000 K-ra (120 P) emelkedett fel eredeti 100 K-ról, a rendelet szerint pedig 100 P-re szállott le, lefoglalható addig a fizetés tekintetében irányadó eddigi évi 24.000,000 illetve 12.000,000, illetve napi 60,000 K (4-8 P) 2000 illetve 1200 illetve 5 P-re kerekítetett, illetve emeltetett fel. III. Az Öet egyes §-aiban szereplő 1000 K helyébe 1200. az Öet 100 § 3. bek. a) pontjában megszabott 400 K helyébe pedig 500 P került. IV. A munkaügyi bíráskodás körében az átértékelést a 62,999/1926. I. M. rt. szabja meg. Míg a rendelet 1. §-a az eddigi két millió korona fellebbezési értékhatárt pontosan 160 P-re értékeli át, addig a fellebbvitelre való tekintet nélkül végrehajtható járandóság eddigi 4.000,000 K összegét 300 P-re kerekíti lefelé. Az eddigi összes értékhatárrendeletek az új rendelet életbeléptetése napján, 1927 január i-vel hatályukat vesztették. AZ ENGEDMÉNYES ÉS KEZES HELYZETE A VALORIZÁCIÓ SZEMPONTJÁBÓL. írta : Dr. FENYVES BÉLA. A valorizációs gyakorlat kijegecedett tételének tekinthetjük azt, "hogy a valorizáció alapja a pénz értékének leromlása, mértéke pedig a konkrét eset összes körülményeinek figyelembevételével állapítandó meg. Ez utóbbinál fontos szerepe van a felek vagyoni helyzetének; a bírói gyakorlat álláspontját e tekintetben híven tükrözteti vissza a mult nemzetgyűlés elé terjesztett úgynevezett valorizációs törvényjavaslat 10. §-a, amely szerint: «figyelembe kell venni különösen mind a két félnek, főképen az adósnak vagyoni helyzetét.. .», s hogy: «a pénz értékcsökkenéséből eredő hátrányt a felek között lehetőleg úgy kell megosztani, hogy egyik fél vagyoni romlását se okozza». Adódhatnak azonban esetek, amelyeknél a bíróságnak döntenie kell atekintetben is, hogy a perben szereplő hitelezőnek, illetőleg adósnak vagyoni helyzetét vizsgálja-e, avagy valamely más, harmadik személyét. K.ét ilyen esettel kívánunk foglalkozni. Az egyiknél nem az eredeti hitelező, hanem annak engedményese szerepel hitelezőként, a másiknál nem 3 főadós, hanem a kezes ellen folyik a per. I. Az engedmény által az új hitelező, az engedményes az engedményező jogaiba lép; az adós vele szemben ugyanazokat a kifogásokat .hozhatja fel, mint amelyek az engedményezővel szemben megillették. Vegyük a következő példát: A-nak 1000 korona követelése állott