Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Az engedményes és kezes helyzete a valorizáció szempontjából

38 D? FENYVES BÉLA fenn fí-vel szemben 1914-ből, amelyet az inflációs korszakban, amikor a bírói gyakorlat általában még nem valorizált s a behajtást éppen ezért nem is szorgalmazta, so aranykorona ellenében engedményezett C-re. A vagyonos ember, C a háború alatt és az azt követő időben teljesen tönkrement. Az újabb bírói gyakorlat alapján C pert indít B ellen 1000 aranykorona és járulékai iránt. A bíróság elvben helyt is ad a valorizációs kérelemnek, csupán a valorizáció mértékét kell még megállapítania, aminek során figyelembe kell vennie a felek vagyoni helyzetét. Vájjon kinek a vagyoni viszonyait fogja figyelembe venni: az engedményezőét vagy az engedményesét > Az említett gyakorlat betűje szerint az engedményesét, hiszen ő a hitelező. Ezzel szemben áll azonban az, hogy «... az engedmény az engedményezett adós helyzetét nem rosszabbíthatja").1 Az adós az engedményessel szemben ugyanazokat a kifogásokat hozhatja fel, mintha az engedményező perelné s az engedményes a követelést abban az összegben szerezte meg, amint az az engedményező személyében fennállott. A követelésben, amidőn azt az engedményes megszerezte, már benne rejlett a valorizációs igény,2 ami természetszerűen az engedményező akkori vagyoni helyzetéhez igazodott. Éppen ezért — nézetünk szerint joggal fog hivatkozhatni az adós arra, hogy a bíróság a valorizáció mértékének megszabásánál az eredeti hitelező, az engedményező vagyoni helyzetét vegye figyelembe és ne az engedményesét. Nem változtathat a helyzeten az sem, ha az engedményes által annakidején szolgáltatott ellenérték meghaladja azt az összeget, amelyben az adós most az ő javára marasztaltatik. Az adós helyzetét ez nem rosszabbíthatja, aminthogy őt az engedményező és engedményes egymásközti viszonya egyáltalában nem érinti. Ez esetben az engedményes csak az engedményező ellen fordulhat, amennyiben ennek részéről jogtalan gazdagodás forog fenn. Ellenkezően is alakulhat a helyzet: hogy t. i. az engedményes van kedvező és az engedményező kedvezőtlen vagyoni helyzetben. Ez esetben az engedményes helyzete lesz figyelembe veendő ; mert igaz ugyan, hogv a követelést nagyobb valorizációs igénnyel együtt szerezte meg, de az engedmény nem zárja ki az adós helyzetének javulását, «mégpedig akkor, ha őt az engedményessel szemben oly ellenjog vagy kifogás illeti, amelylyel az engedményezővel szemben nem bírt».3 Ez a kifogás pedig az engedményes kedvező vagyoni helyzete. További kérdés, amely azonban már nem tartozik szorosan tárgyunkhoz s amelynek kifejtése nagyon is messzire vezetne, vájjon felléphet-e ez esetben az engedményező az adós ellen ez utóbbinak jogtalan gazdagodása miatt. A válasz alighanem igenlő lesz. A német jog szerint a kérdés sokkal komplikáliabb. Mindenekelőtt 1 Dr. Almási Antal: A kötelmi jog kézikönyve. Bp.: Tébe, 1926. 562. I. 2 A német irodalom nomenklatúrája szerint: immanente Funktion der Au/wertung. 3 Almási i. h.