Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 7. szám - Utaló magatartások

SZEMLE. talajdonostól. De ha feltétlenül nem is maradhat benn a lakó a lakásban : mégis kitűnik eszmei analízisünkből, hogy a lelépési összegnek azon része, mely a kiköltöztetésétől továbbfolyó időre szólónak tekinihető, most már (icausa finita» maradna a bérbeadó kezén. Helyesen érzi ezt az említett ítélet is, amikor kimondja, hogy a bérbeadónak c<netáni jogtalan gazdagodása esetén» a kitessékelt lakó kárát a törvény rendes útján érvényesítheti. — Csalás hitel igénybevétele által. Majdnem mindenki adós is valamilyen formában, s tehát tízezrével vannak, akik adósok is maradnak in ternum. Ez sajnálatos, de a humánus XIX. század felfogása szerint nem büntetendő. Másként volt az ősi Rómában, ahol a nemfizetőt hitelezői <(in partes secanto» ; másként nem is olyan nagyon régen, a modern Európában, hiszen Dickens még szívrehatóan írhatott a szegény adósok börtönéről. De ezek elmultak. Hanem az utolsó idők megint kinyitották a szemünket: képzelhető bizony, hogy némelyik végrehajthatatlan adós nemcsak szerencsetlen, de gazember is. Akkor tudniillik, ha már a hitel igénybevétele abban a gondolatban történt, hogy megfizetni úgysem kell érte ; a hitelezők pert ugyan nyerhetnek majd, végrehajtást is vezethetnek, de pénzt sosem látnak. Csődöt úgysem fognak kérni a költségek miatt, de mégha kérnek is, baj nem lesz a dologból. Nemcsak anekdotákban létezik az, hogy valaki azért kezdi, vagy legalább bizonyos időponton túl csak azért folytatja kereskedését vagy iparát, hogy hitelképes színben tűntesse fel magát. A többi már sablon dolga. Ilyen viszonyok mellett megnyugvással olvassuk a Kúria ismételt büntetőítéleteit (III. 4462/1926., 1927. IV. 27. és III. 4920/1626., 1927. V. 3., J. H. 844. és 921.), melyek marasztaltak a miatt, hogy a vádlottak fizetésképtelenségük elhallgatásával tovább kötötték szerződéseiket, előlegeket és kölcsönöket vettek fel stb. Ugyan nem könnyű a puszta elhallgatást fondorlatnak, sőt akárcsak egyáltalán jogellenesnek is minősíteni: kötelesség-e elmondani annak, aki nem kérdezi, hogy «fizetésképtelen vagyok ?» Mégis a háttér s az általános helyzet ismeretében éppúgy, helyénvalónak látszik az ilyen visszaélések kriminális üldözése, mint ahogy belső igazsága volt annakidején a 0 kétszeri eladók» lezárásának, bármilyen kézenfekvő volt az indokul használt civilis és büntetőjogi fejtegetések labilitása. — A büntető igazságszolgáltatás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló törvényjavaslatra a soproni ügyvédi kamara terjedelmes előterjesztést tett, melynek lényeges tartalma a következő : A büntető ügyek lehetőié ggyors elintézése érdekében nem szabad feláldozni az évszázados klasszikus jogelveket, a büntető jogszolgáltatás pártatlanságába vetett hitet és a legfőbb célt, az igazságnak lehető kiderítését. Büntető bíróságaink túlterheltsége a háború és forradalmak utáni időkben főként a konjunkturális büntető ügyek nagy száma által állott elő. A konszolidáció fokozatos helyreálltával az alsófokú büntető bíróságok ügyforgalma erősen megcsappant; a felsőbb bíróságok ügyforgalmában ez természetszerűleg később fog kihatni. Ha várakozás ellenére a felső bíróságok túlterheltsége mégis fennmaradna, úgy az ügyek gyorsabb elintézése céljából inkább a bíróságok további kiépítéséhez, mint az ügyeknek ezektől való távoltartásához kellene folyamodni. — A pénzbüntetésnek tervezett újabb szabályozása tekintetében aggályt fejez ki a kamara. Nem teheti magáévá azt a felfogást, amely a mellékbüntetés kiszabását a terhelt vagyoni viszonyaitól teszi függővé, mert egy büntetési nem alkalmazása tekintetében terhelt és terhelt között ilyen megkülönböztetés nem tehető a nélkül, hogy a törvényelőtti egyenlőség