Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 7. szám - Utaló magatartások

338 JOGGYAKORLAT geinek folyton változó, a logikai fogalmak kizárólagosságát nem tűrő természete, a jelenségek rendszerbefoglalásának a lehetetlenséggel határos nehézségei («Jede Generalisierung des Sozialen stösst auf unüberwindlichen Widerstand» - Jelűnek) teszik mind elterjedtebbé azt a felfogást, hogy azok a tudományok, melyeknek anyaga, tárgya a társadalmi élet, így a jogtudomány is, nem igazi tudományok, mert nincsen exakt, zárt, szakadást, kivételt nem tűrő fogalomhálójuk, mellyel minden jelenséget megfoghatnának, rendszerükbe illethetnének. Most Fritz Schreier tett kísérletet ily «háló» létrehozására (1. az osztrák Juristische Gesellschaftban tartott előadását; Juristische Blátter 1927 május 21.). Megállapítva, hogy a jogtudományban ma uralkodó rezignáció indokolatlan, erős optimizmussal jelöli ki az új utakat, a jövő jogtudományának rendszerét és módszerét. Elgondolásának váza a következő: A jog összes fogalmait egy centrális fogalomra (pl. mint Heck tette, az érdekére) kell visszavezetni, melybe minden más fogalom tartalmilag belefér. Ebből a legáltalánosabb és legmagasabb fogalomból egységes felosztási alap segítségével (hogy a kategóriák kereszteződésének eleje vétessék) meg kell alkotni a jogi jelenségek típusfogalmainak a rendszerét. Azaz : a fogalmak egymáshoz való viszonyának pontos szem előtt tartásával ki kell jelölni azokat a határeseteket, melyekben a fogalom az elképzelhető legnagyobb tisztaságában jut kifejezésre. A határeseteket egymással összekötő, képzeletbeli vonalak mentén végtelen gradációkban véli Schreier felrakhatni a társadalmi élet összes, jogilag szabályozott és szabályozható jelenségeit olyképpen, hogy hiányok sohase állhassanak elő s miként a fizikában, a jog terén is minden felmerülő eset, elemi tényezőire bontva, a rendszerbe beilleszthető legyen. A jogi jelenségek fokozatossága, egymásba átmenő és csak típusok szerint elkülöníthető természetének felismerése átvezeti Schreiert a mai jog egész módszerének reformjára is: «Hceniger és mások nyomán a joghatások mai merev, kiegyenlítést nem tűrő, csak 0vagyvagy » megoldásokat ismerő konstruálása helyett a joghatások fokozatosságának az elvét hirdeti, s ezt az egész vonalon keresztül akarja vinni. Amint nincsen személyiség, cselekvőképesség s ezek hiánya, hanem csak személyiséggel és cselekvőképességgel kisebb vagy nagyobb mértékben felruházottság, amint nincsen tiszta dologi és kötelmi jog, hanem csak átmenetek a kettő között, úgy nincs az eseteknek egy részében a peres felek egyikének vagy másikának igaza, hanem bizonyos százalékban az egyiknek s bizonyos százalékban a másiknak. Schreier példákkal is illusztrált előadása széles és merész perspektívákat nyit meg s igen komoly törekvés a jogtudomány «egyenrangúsítása» felé. De nem lehet elhallgatni, hogy a deduktív okoskodást túlzásba viszi s már azokon a határokon jár, ahol a tudományosságra való törekvés fogalomvázakat, üres logikai formákat csinál az életből. Az ily módszer pedig hamarabb vezethet gondolati anarchiába, mint a kezdetleges, empirikus szemlélet. II. Jogesetek. 1. Tetőantenna állításának joga A bérlő perelte a bérbeadót, annak bírói kimondását kérve, hogy a bérleti viszony alapján joga van a háztetőn rádió-antennát elhelyezni. A Landesgericht elutasította a keresetet, az Oberlandesgericht helyt adott annak ; a Reichsgericht feloldotta a másodfokú ítéletet és az ügyet új tárgyalás végett a fellebbezési bírósághoz visszautasította a következő indokolással: 1. Eleve helytelen az a felfogás, hogy