Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 7. szám - Utaló magatartások

JOGGYAKORLAT. 337 ütköző, hanem az 1914 : XLI. tc. 1. §-ába ütköző rágalmazás vétségét valósítja meg. (1927. V. 18. B. I. 68/1927.) BP. 4.41. §. Jogegység érdekében hozott téves határozat újabb jogegys^8i határozattal hatályon kívül nem helyezhető. Ily határozat ellen — ha a törvényes feltételek megállapíthatók — csak újrafelvétel útján lehet orvoslást keresni. (1927. VI. 24. B. I. 3052/1927.) Közli: A. Külföldi jogélet. I. Tudomány. 1. A nem\etkó\i magánjog alapkérdései. Az elméletek szaporodnak, a fogalomzavar nő. A nemzetközi magánjog fiatal tudományában rohamosan bekövetkezett fejlődés, a rövid idő alatt szédületesen megduzzadt irodalom a gondolatoknak és irányzatoknak teljes zűrzavarát mutatja. Legújabban Frankenstein forradalmi iránya körül örvénylik legerősebben a tudományos küzdelem. Tavaly megjelent könyvében (Internationales Privatrecht, I. kötet: Die Grundlagen, Allgemeiner Teil ; 609. old.) fejtette ki a nemzetközi magánjog vagy mint nevezi : a határjog (Grenzrecht) új elméletét, némileg Zitelmann nyomán. Kiindulva abból, hogy a nemzetközi magánjogban ma uralkodó káoszt üres «princípiumok»-nak, az élettel semmi közösségben nem álló követelményeknek a hajszolása idézte elő s attól a gyakorlati céltól vezetve, hogy a jogszabályok összeütközéseit szabályozó normáknak egymásra való oda- és visszautalgatásai (mint a mai nemzetközi magánjog legsúlyosabb nehézségei) megszűnjenek, felállítja a maga alaptételét, melyet a «primér vonatkozások elvének» nevez. Ennek lényege az, hogy a régi nemzetközi magánjog statútumainak, kettő kivételével, nincsen helyük az új határjogban. Az állampolgársági elv és a lex rei sitae a határjog egyedüli valódi vonatkozásai ; az összes többiek — így az angolészakamerikai jogban uralkodó lex domicilii is — csupán álvonatkozások, álkapcsolatok (Pseudo-Anknüpfungen). Éppen ezért azt, hogy felmerülő esetben mely államnak határjogi szabálya nyerjen alkalmazást, ezek szerint a primér vonatkozások szerint kell elbírálni s ha egyszer ily módon meg van határozva a jogszabályok konfliktusát eldöntő jogrendszer, akkor további vissza utalásnak nincs helye : az eset annak az államnak az anyagi jogszabályai szerint lesz elbírálandó, melyet az ekként meghatározott jogrendszernek határjogi szabályai kijelölnek. Frankenstein egyik legélesebb bírálója Hans Leivald, frankfurti egyet, tanár, ki (a Blátter für internationales Privatrecht 1927 áprilisi számában") Frankenstein megoldását ^önkényes kísérletnek)), «levegőbe épített torony»-nak tartja, mellyel kellő indok nélkül dobja el a tudomány eddigi alapjait s a mellett a gyakorlatban felmerült nehézségeket újakkal tetézi. Frankenstein válaszában (u. ott, 1927 június) a tudományos haladás szellemét idézi s a maga jogpolitikai szempontjaira hivatkozik, melyeket elébe helyez a régi alapelvek erőszakolt uralmának. A harc folyik s az elvi alapon sohasem is lesz eldönthető. Következetesen megvalósítva az új határjogi rendszer éppoly helyes lehet önmagában véve a maga egyszerűsített fogalmaival, mint a régi nemzetközi magánjog a statútumok sokaságával. De hogy melyik nyújt nagyobb biztonságot, melyik kelt nagyobb megnyugvást általánosságban, azt csak az életben való alkalmazás mutathatná meg. 2. A jövő jogtudománya. Újból diskussziók tárgya a jogtudomány létjogosultságának, tudomány-mivoltának kérdése. A szociális élet jelensé-