Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 7. szám - Utaló magatartások

336 JOGGYAKORLAT. jelenteni és visszaváltja a váltót. A határozat az irodalomban behatóbb megbeszélést érdemel. Ezzel a határozattal egyidőben a K. egy másik tanácsa csalás és okirathamisítás anyagi halmazatát állapította meg hasonló esetben. Indokul pedig az szolgált, hogy a magánokirathamisítás bűncselekménye a hamis okiratnak valamely kötelezettség vagy jog létezése, megszűnte vagy meg­változása bizonyítására történt felhasználásával van külön befejezve és ha vád­lottak ténykedése túlment ezeken a tényálladéki elemeken, két bűncselek­mény tényálladéka létesült, mely cselekményeket sem a beolvadás, sem a vagylagosság, sem a helyettesítés elve, vagy a különös és általános törvény viszonya egy cselekménnyé nem egyesít. (1927. V. 25. B. III. 2210, 1927.) Mindkét határozat tehát új jogi álláspontot juttat kifejezésre a K.-nak ama régebben, követett gyakorlatával szemben, amely szerint a csalás és magánokirathamisítás eszmei halmazatban egyesül. (L. B. J. T. XV. 221., XI. 363., XIV. 72. stb.) A 2. számú büntetőjogegységi döntvényre hivatkozással mondta ki a K., hogy az ugyanazon kölcsön biztosítására adott váltó és biztosítási ok­irat meghamisítása folytatólagos cselekmény és nem állanak e hamisítások egymással a 96. § szerinti halmazatban (utóbb id. hat.). 4.67. §. Megvesztegetés már azáltal létesült, hogy a fogházon mint közhivatalnok az ígért és adatott jutalmakért hivatali kötelességét cselek­vés által megszegte, de nem tényálladéki elem, hogy a kötelességszegés, amire a közhivatalnok rábiratott, egyúttal bűntett vagy vétség is legyen. (1927. VI. 22. B. I. 4532/1926.) 1921 : III. (ATV.) Kétségtelen, hogy a közismert kommunista pro­gramm csak az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos fel­forgatása révén valósulhat meg, vagyis mindazok, akik ilyen mozgalmat kezdeményeznek vagy előmozdítanak, végeredményben az állam és társa­dalom törvényes rendjének erőszakos felforgatását célozzák. Az a vádlott, aki a «Kommunisták Magyarországi pártjának» Magyar­országon való megszervezése és előmozdítása céljából Bécsben egy kom­munista agitátorképző tanfolyamon, utóbb pedig a kommunisták magyar­országi pártjának alakuló kongresszusán is résztvett, e ténykedésével meg­valósította az 1921. évi III. tc. 1. $-ának második bekezdésében meg­határozott vétség tényálladékát. (1927. VII. 6. B. Sz. 35(82 1927.) E törvény nem^etgyalá^ási szakaszának a becsület védelméről szóló (1014 : XLI.) törvényhez való viszonyát, az alsóbíróságok sokszor ingadozó állásfoglalásával szemben elvi éllel világítja meg a következő döntés. Az 1921 : III. tc. 7. §-a nem helyezte hatályon kívül a Bv. vonat­kozó rendelkezéseit s ez a szakasz csak oly tényállítások esetében alkal­mazható, amelyek általánosító, az állami berendezés és nemzeti életműkö­dés egészére kiható tartalmuknál fogva valóban alkalmasak arra, hogy a magyar állam vagy a magyar nemzet megbecsülését csorbítsák vagy hite­lét sértsék. Ha azonban a cikk valamely állami szervnek, intézménynek műkö­dését kiragadva teszi támadás tárgyává oly konkrét tényállítások kíséreté­ben, amelyek valóságuk esetében az illető hivatali szervek funkcionáriusai ellen bűnvádi vagy fegyelmi eljárás megindítására szolgálhatnak alapul, akkor nincs semmi törvényes akadálya a Bv. alkalmazhatásának. Oly állítás, amely a bírákról — bár mint testületről — valóság ese­tén fegyelmi eljárásra alapot adó tényt állít, nem az id. tc. 7. í|-ába

Next

/
Oldalképek
Tartalom