Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 7. szám - Utaló magatartások

JOGGYAKORLAT. állana elő, hogy a megállapítási perek illetékessége az 1923. évi V. tc.-ben nem lévén szabályozva, ebben a tekintetben a Pp. idevonatkozó rendelkezéseit kellene alkalmazni; már pedig a Pp. a megállapítási perekre a marasztalásra irányuló perekétől eltérő illetékességi okokat nem ismer. (Kúria P. IV. 3621/1927., 1927 jún. 28.) A végleges nőtartásra né\ve a bontóperbeli törvényszék illetékessége kizárólagos. A Pp. 695. § értelmében és a vonatkozó bírói gyakorlat által kifejlesztett jogszabály (411. sz. E. H.) szerint a végleges nőtartás kérdése a bontóper elválaszthatatlanul össze van kapcsolva, amiből okszerüleg folyik, hogy a bontóperbeli királyi törvényszék illetékessége a végleges nőtartás iránti igény érvényesítése kérdésében is kizárólagos. E szabályozás szerves kapcsolatban van a Pp. 2. §-ának ama rendelkezésével (I. bekezd, és XI. cím.), hogy a kir. járásbíróságok hatásköre a bontóperrel kapcsolatos kérdésekre ki nem terjedhet. Ezt a pergátló körülményt a Pp. 540. §-a értelmében és a Pp. 180. §. utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés szerint az eljárás bármely szakában hivatalból figyelembe kell venni. (Kúria P. III. 7714/1926., 1927 jún. 30.) Perfüggőség nem foroghat fenn ideiglenes nőtartásra vonatkozó jog tekintetében. A Pp. 147. §-a értelmében a megindított per folyama alatt, ugyanaz iránt a jog iránt, újabb pert sem ugyanazon, sem pedig más bíróság előtt nem lehet indítani. A jelen ideiglenes nőtartási per a peres felek között folyamatba tett bontóper előtt indulván meg, erre a nőtartási perre nézve nem keletkezett perfüggőség annak következtében, hogy a felperes ideiglenes nőtartási igényét a később keletkezett bontóperben is érvényesítette. De ettől eltekintve perfüggőség azért se keletkezhetett, mert a bontóperben érvényesített ideiglenes nőtartás rendezése a Ht. 102. § értelmében csak ideiglenes intézkedés, mint ilyen, a végítéletnek nem tárgya és a peres felek között az ideiglenes nőtartásra vonatkozó jogot ugyancsak a Ht. 102. § értelmében érdemileg nem dönti el. így az alperesnek a Pp. 180. §-ának 5. pontjára fektetett pergátló kifogása is alaptalan. (Kúria P. III. 5964/1926., 1927 jún. 18.) Viszontkereset. A Pp. 189. §-ának első bekezdése szerint az alperes felperes ellen a per folyama alatt új keresetet, illetve viszontkeresetet támaszthat akkor is, ha az alperes keresete a felperes ellen védelemként is érvényesíthető volna. Az alperesnek viszontkeresetében foglalt az a tényállítása, amely .szerint felperes az AJ alatti kötelezvényt a vele szemben fennálló követelésének a biztosításául zálogba adta — következőleg felperes a kötelezvény kiadását tőle nem követelheti — felperes ellen az alperes részéről védelemként is felhozható, eme tényállítás alapján tehát alperes a felperes ellen perrendszerűen emelhetett viszontkeresetet. (Kúria P. III. 6295/1926., 1927 jún. 17.) A kisajátítási kártalanítási eljárás nem függesztendő fel. A kisajátítást szenvedőnek a kisajátításból eredő kártalanításra vonatkozó jogát és a kisajátítási kártalanítási eljárást nem lehet az 1926 : XV. tc. 17. §-a rendelkezése alá esőnek tekinteni, mert: a kisajátítást szenvedőnek a kártalanításra vonatkozó joga mindenekelőtt is nem minden esetben irányul készpénzre, hanem habár csak az 1881 : XLI. tc. 26. £-ban meghatározott kivételes esetben, ingatlannak a szolgáltatására irányul; továbbá, mert a kisajátítási kártalanítási eljárást a kisajátítást szenvedő nem teheti folyamatba, viszont, ha a kártalanítási eljárás az 1881 : XLI. tc. 46. §-a értelmében folyamatba tétetett, a kártalanítási összeg annak a kisajátítást szenvedőnek az ingatlanára vonatkozóan is megállapítandó, aki az ezen 46. §. 23*