Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 7. szám - Utaló magatartások

JOGGYAKORLAT. szerint kitűzött tárgyaláson, bár szabályszerűen megidéztetett, de mégsem jelent meg, vagyis megállapítandó hivatalból is, azaz a nélkül, hogy azt e 46. § szerint folyamatba tett kártalanítási eljárás során bármilyen összegben is felszámította volna ; különösen pedig nem tekinthető a kisajátítási kártalanítási összegre vonatkozó jog olyan pénzkövetelésnek, amely pénzkövetelést a hitelező a nkeletke^éskori névértéknél magasabb összegben* érvényesít — mert — még azt figyelmen kívül hagyva is, hogy a kisajátítási törvény nem tartalmaz kifejezett rendelkezést arra nézve, hogy a kártalanítási összegre vonatkozó követelési jog mikor keletkezik : annak a keletkezésekor nincsen határozott névi értéke, sőt, a 26. §. fentebb hivatkozott kivételt engedő szabályára való tekintettel — előre nem is lehet tudni, hogy a kártalanításhoz való jog mindenesetre és egyedül csak pénzösszegre fog-e irányulni? (Kúria Pk. V. 1419,1927., 1927 jún. 28.) Elismerés visszavonása. A vitás jogra vonatkozó elismerés az ellenfél beleegyezésének esetén kívül, vissza nem vonható és csak a jogügyletek érvénytelenítését eredményező okok fennforgása esetén érvényteleníthető ily okok megállapítására alapul szolgáló új ténykörülmények azonban a felülvizsgálati eljár.ásban a Pp. =534. §-a rendelkezéséhez képest már föl nem hozhatók és így az alperes elismerésének tévedésen alapuló voltára nem hivatkozhatik. (Kúria P. IV. 9158/1926., 1927 jún. 25.) Perköltség viselése. Az a körülmény, hogy a per eldöntése bírói becsű alapján megállapított értékek összeszámolásától függött s hogy a felperes a keresetét jóhiszeműen indította, a Pp. 425. és 508. §-aiban foglalt kötelező rendelkezésekkel szemben nem mentesítheti az egészben pervesztes felperest a költségek viselése alól. (Kúria P. I. 2730/1927., 1927 jún 18.) A kirendelt gondnok költségét csak saját felével szemben követelheti. Az 1877: XX. tc. 30. §-ának a) pontja alapján kirendelt gondnok költségére a Pp. 434. §-a nem alkalmazható. A felek közti jogviszonyt eldöntő ítéletben nincs helye a kirendelt gondnok fészére való díjmegállapításnak és a gondnok javára való marasztalási rendelkezésnek, hanem a gondnok eljárásával felmerült költség perjogi szempontból csak mint a gondnok által képviselt fél költsége vehető figyelembe és a gondnok az ő költségének megtérítését csak a saját felével szemben követelheti. (Kúria P. I. 8800. 1926., 11,12- jún. 20.) Másodbíróság végzése elleni felfolyamodás. Az elsőbíróság a felfolyamodással élőt szegénységi jog engedélyezése iránt előterjesztett kérelmével egészben elutasította, a másodbíróság pedig részére a szegénységi jogot csak a Pp. 112. §-ának második bekezdése alapján adta meg. Ennélfogva a másodbíróság végzése felfolyamodással megtámadott abban a részben, amely szerint a Pp. 112. §-ának első bekezdésén alapuló tágabbkörű szegénységi jogot a felfolyamodással élőnek nem adta meg, megváltoztatónak nem tekinthető. Minthogy pedig a Pp. 551. §-ának második bekezdése értelmében csak a másodbíróság megváltoztató végzése, tehát a másodbíróság végzésének megváltoztató része ellen van további felfolyamodásnak helye, a m. kir. Kúria a felfolyamodást, mint a törvénynél fogva kizártat hivatalból visszautasította. (Kúria Pk. I. 3673 1927., 1927 jún. 27.) Kikötés hiányában nincs kötelező ügyvédi díjszabás. A peresített ügyvédi költségekre nézve előzetes megegyezés nem jött létre, tehát nem is volt kikötve, hogy az alperes a felperest a helyi bíróságnál alkalmazott ügyvédi díjszabás mértéke szerint köteles díjazni. Ily kikötés hiányában, mivel egyébként kötelező ügyvédi díjszabás nincs, a fellebbezési bíróság jogszabálysértés nélkül hagyhatta figyelmen kívül az ügyvédi díjak megállapí-