Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 7. szám - Utaló magatartások

JOGGYAKORLAT. igazgatósági tagot választott. Nyilvánvaló tehát, hogy akaratnyilvánító és elhatározó legfőbb szervén, a közgyűlésen kívül az ügyek intézésére és a társaság képviseletére hivatott igazgatósággal is bír. Ekkép, mint létező jogi személy kétségkívül jogképes és igazgatósága útján cselekvőképes, tehát perképességgel bír és ezzel szemben nincsen jelentősége annak, hogy felperes részvénytársaságnak saját előadása szerint követelésen kívül egyéb vagyona nincs, hogy működést nem fejt ki, üzlethelyiséggel és tisztviselőkkel nem rendelkezik, mert pusztán ezekből a körülményekből a részvénytársaság megszűnésére következtetés nem vonható. Erre az 1927 : III. tc. rendelkezései sem nyújtanak támpontot. (Kúria P. IV. 115,1927. 1927 szept. 1.) Fuvarozás köbben elveszett árú. — Elévülési idő. Fuvarozási jogi szempontból elveszettnek csak az árú tekinthető, amely a fuvarozás folyamán elpusztult vagy nyomtalanul eltűnt, vagy amelyre vonatkozóan a fuvarozó rajta kívül eső okokból nincs abban a helyzetben, hogy azt belátható időn belül kiszolgáltassa ; az a körülmény azonban, hogy a fuvarozás során az alperesi vasút a birtokába került árút, akár kísérő iratokkal, akár azok nélkül is került az hozzá, az alperes teljesen szabályellenesen egyszerűen szabadkézből értékesítette és a vételárat is megtartotta, az árúelveszés megjelölt fogalma alá semmikép sem vonható. Az ily szabálytalan és önkényes eljárás révén károsult féllel szemben, az alperes vasút, a rendes elévülési időt korlátozó rendelkezésekre sikerrel nem hivatkozhatik. (Kúria P. IV. 9028/1926. 1927 aug. 31.) Vasúti alkalmazott nyugdíjigénye a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. Nincs oly jogszabály, mely az alperes vasút alkalmazottjai nyugdíjjogosultságának és a nyugdíj összegének megállapítását — mint nyilvánvaló magánogi igényt — a rendes bíróság hatásköréből kizárná, sőt az 1926. évi XVI. tc. 2. és 11. §-ai azt — külön jogazabály hiányában, — bírói útra utalta. (Kúria P. II. 2335/1926. 1927 aug. 31.) Nyugdí]s\abály\at kötelező ereje. A nyugdíjszabályok 18. §-a szerint a más alkalmazás elnyerése okából önként kilépő tisztviselő nemcsak nyugdíjra nem tarthat számot, hanem addigi befizetett nyugdíjjárulékait is a nyugdíjalap javára elveszti. Jogszabálysértés nélkül döntött a fellebbezési bíróság oly értelemben, hogy felperest alperessel szemben nyugdíj meg nem illeti, mert egyrészt a magánalkalmazottaknak nyugdíj nem törvény erejénél fogva, hanem csak a szolgálati szerződés kiegészítő részét alkotó esetleges nyugdíjszabályzat értelmében jár és a nyugdíjszabályzat említett kikötése a jó erkölcsökkel nem ellentétes, tehát érvényes másfelől, mert felperes a perben fel sem hozott és a fellebbezési bíróság meg sem állapított olyan tényállást, amely szerint felperest az alperes szolgalatának elhagyására megélhetésének ottani teljes lehetetlensége kényszerítette volna. (Kúria P. II. 2769/1926. 1927 szept. 7.) Ez a határozat a magánvállalatok nyugdíjalapjához kötött tisztviselők széles köreit érdekli és bizonyára nagy érdeklődésre számíthat a magánvállalatok és magántisztviselők körében. Ez utóbbiak különösen nyugdíjjárulék! befizetéseik elvesztését fogják méltánytalannak érezni. A Kúria e kérdésben a szigorú legalitás elvére helyezkedett. A megtámadási kereset elévülése. A megtámadási per megindítására vonatkozó felhatalmazásnak a Cs. T. 5-. §-ában meghatározott 6 hónapon belül kell megadatnia és a tömeggondnok által a 6 hónapon belül ugyan, de felhatalmazás nélkül indított keresetnek az a hiánya, hogy a tömeg[ogállam. XXVI. évf. 7. füzet.